Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)
Hiteljogi Döntvénytár. 119 az ezzel ellenkező fellebbezési bírósági állásfoglalás ellen intézett felülvizsgálati támadása alapos. Az sem felel meg a méltányosságnak, hogy a kereskedelemügyi miniszter a felperesektől az 1919. év derekán átvett műszaki műveletek ellenértékét a felpereseknek az 1920. évi június hó 17-én benyújtott sürgető kérvényére az 1921. évi április hó 22-én kelt rendeletével azon az alapon, hogy a műveletek a háború előtt készültek, a háború előtti áraknak számításba vételével határozta meg. Az ellenérték meghatározásánál, ha az nyomban az átvétel után történt volna, az anyagi jog szerint az átvétel idejében fennforgó árak lettek volna irányadók ; a kereskedelemügyi miniszter azonban az ellenértéket nem állapította meg nyomban, sőt az 1907 : III. tc. 13. §-ában az állami és közhatósági megrendelésre végzett ipari munkálatok díjának kifizetésére megszabott, de a rendelkezés céljára figyelemmel az állam más tartozásainál is a lehetőség szerint szem előtt tartandó határidő alatt sem folyósította, hanem a felperesek említett sürgetése mellett is csak két esztendő múlva utalta ki : a pénzromlás idejére eső erre a nevezetes késedelemre tekintettel pedig a méltányosság azt kívánta, hogy az ellenérték meghatározása a kiutaló rendelet kelte idejében fennforgó árak alapján történjék. Az ellenérték meghatározása tehát, amelyet a kereskedelemügyi miniszter a méltányosság ellenére nem az átvett összes műveletek számításbavételével és nem az ellenérték kiutalványozásának idejében folyamatban lévő árak alapján eszközölt : a fentidézett anyagi jogi szabály értelmében a felperesekre nem kötelező. Ennélfogva ők joggal követelhetik az alperestől annak az összegnek megfizetését, amelyet a méltánytalanul meghatározott ellenérték helyett az említett alapokon a bíróság megállapít. Ellenben nem követelhetik ennek az ellenértéknek át. értékelését ; nem helytálló ugyanis a felpereseknek az az érvelése, hogy a műveletek átvétele, amely nem vitásan avégből volt szükséges, hogy a kormány a földmunkásoknak és a mérnöki foglalkozásúaknak akkori nagy munkanélküliségén a vasútvonal földmunkálatainak végeztetésével népjóléti tekintetekből és nem nyerészkedési célból enyhítsen, az említett törvény 9. §-ában megjelölt gazdasági célú vállalatnak, üzemnek ügyletéül lenne minősíthető és nyilvánvalóan helytelen az az érvelésük is, hogy a műszaki műveleteknek, tehát ingó dolognak átvétele az említett törvény 7. §-ában felsorolt ingatlankisajátítás és ingatlanvétel fogalma alá esnék. Az említett 7. és 9. §-okban engedett kivételek fennforgásának hiányábán pedig az államnak ez a
