Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

108 Hiteljogi Döntvénytár. intézetbe belépni tartoztak, hogy oda nyugdíj járulékokat voltak kötelesek befizetni, hogy az alkalmazottaktól ezek a nyugdíjjárulékok a munkaadó útján fizetéslevonás alakjában vonattak be, hogy a munkaadó a sajátjából is hasonló évi hozzájárulásokat fizetett, hogy a nyugdíjintézet vezetésében egyenlő számú kiküldöttek benevezésével és az intézet vezetőjének (Vorstand) kijelölésével a munkaadó is résztvett, a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelően vonta le azt a következtetést, hogy a «Fürsorge» intézet önálló jogi személyisége dacára egy csak a A^állalat keretében működő és a nyugdíjügyek lebonyolítására szolgáló munkaadói szervnek tekintendő, amelynek kötelezettségeiért a munkaadó a nyugdíjintézettel együtt egyetemleg felelős. A kir. Kúria előtt P. II. 2624/1929. szám alatt folyamatban lévő pernél elfekvő 1909. évi «Fürsorge» alapszabályokból, különösen pedig annak 1., 9. és 48. §-aiból világosan kitűnik, hogy a nyugdíjügyek lebonyolítására szolgáló ez a szervi kapcsolat az 1907-ben megalakult alperes és a «Fürsorge» között ugyancsak fennforgott, amit az a nem vitás tény is igazol, hogy az 1922. évi januárjáig a «Fürsorge» tagsággal kapcsolatos özvegyi nyugdíjat a felperesnek éppen alperes fizette ki és hogy alperes külön új nyugdíjintézetet csak 1917-ben alapított. A vállalatoknak a kebelükben működött nyugdíjintézetekért fennálló vázolt felelőssége mellett pedig teljesen közömbös, hogy alperes a nyugdíjfizetéseket a «Fürsorge» nevében kívánta teljesíteni, avagy hogy alperes a k.-i serfőzde vállalat korábbi tulajdonosával a sch.-i részvénytársasággal szemben ennek a kötelezettségeit átvállalta-e vagy sem, mert alperesnek a most peres nyugdíj szolgáltatása iránti kötelezettsége minden külön átvállalás nélkül is már a «Fürsorge»-val fennállott kapcsolatából következik. = A II. a. tett korlátozás nézetünk szerint aggályos, mert a K. T211. §-a 6. pontjában foglalt kényszerítő rendelkezéssel ellenkezik. Szövetkezet. 69. /. A K. T. 237. §-a kényszerítő rendelkezést tartalmaz, ezért az ellenkező kikötés érvénytelen. — II, Részleges érvénytelenség esetében az egész jogügylet megdől, ha csak meg nem állapítható, hogy azt a felek az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna. A felperes 'az alperes szövetkezettel úgy állapodott meg, hogy ez aneki eladott ingatlan vételára fejében amannak saját üzletrészét szolgáltatja s hogy a szövetkezet ezeket az üzletrészeket a felperesnek 30 napi fel-