Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitéijogi Döntvénytúr. 109 mondásra feltétlenül kifizeti. A felperes annak előadásával, hogy az alperes az üzletrészek értékét megnyitó mérlege alapján sokkal kisebb összegben határozta meg, az üzletrészek helyett a vételárat készpénzben követeli, átértékelve. — A Kúria a címbeli álláspontnál fogva az érvénytelenül kikötött üzletrészek szolgáltatása helyett, az alperest a 100 °/0-ka,l átértékelt vételárnak készpénzben fizetésére kötelezi. (Kúria 1929 máj. 31. P. IV. 1675/1929. sz.) Indokok : E szerint a felek ezzel a megállapodással eltértek a Kt. 237. §-ában foglalt attól a jogszabálytól, hogy korlátolt felelősségű szövetkezet, mint amilyen az alperes, a kivált tag üzletrészét csak a Kt. 254. §-ában megszabott egy évi határidő lejártával és csak azzal a feltétellel fizetheti ki, ha addig a társaság feloszlása el nem határoztatott. A Kt. 237. §-ában foglalt rendelkezés azonban, mint amely a szövetkezeti hitelezők érdekének védelmét szolgálja, az anyagi jog szerint abszolút hatályú, attól egyfelől a szövetkezet, másfelől annak tagja között létrejött más megegyezéssel eltérni nem lehet és az ily esetleges megegyezés az említett törvényes rendelkezéssel szemben érvénytelen. Ehhez képest a jelen esetben sem érvényes az a kikötés, hogy a felperes a szövetkezetből kiválása esetében üzletrészeinek kifizetését a 30 napi felmondási idő lejártával feltétlenül követelheti ; e kikötés érvénytelensége pedig az üzletrészek átvételére vonatkozó egész megállapodás hatálytalanságát maga után vonja, mert az is jogszabály, hogy részleges érvénytelenség esetében az egész jogügylet megdől, hacsak meg nem állapíthatni, hogy azt az érvénytelen rész nélkül is létesítették volna ; már pedig a felperes a 3-/- jelű leveléből megállapíthatóan, «mint üzletember, tőkéjét immobillá tenni» nem akarta és a kérdéses kikötés nélkül az üzletrészek átvételére vonatkozó megállapodást sem létesítette volna. Minthogy ezek szerint a feleknek az üzletrészek átvételére vonatkozó megállapodása egészben érvénytelen, annak a felperes vételárkövetelését megszüntető hatálya nincs : az idézett anyagi jogi szabályokkal ellentétes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a megállapodás következtében a felperes vételárkövetelése megszűnt. A felperesnek az ezt az álláspontot és az erre alapított ítéleti döntést támadó felülvizsgálati panasza alapos. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával azt kellett megállapítani, hogy a felperest az említett vételár megilleti és ezenfelül, mivel a vételár összege az 1920. évi május hó 20-án, vagyis az 1928 : XII. tc. 2. §-ában megszabott időpont szerint határoztatott meg, a méltányosságnak megfelelő arányban azt a különbözetet is követelheti,