Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

96 Hiteljogi Döntvénytár. Minthogy a tényállás e részben jogszabálysértéssel állapíttatott meg, az az ügy eldöntésénél alapul nem szolgálhat. Ami pedig a készpénzfizetéseket illeti, a csődtörv. 43. §-a értelmében, ha a visszakövetelhető dolgok — mint amilyenek a bizományba adott áruk-is — a csődnyitás előtt (amint ez a jelen esetben is történt) a közadós által eladattak, a visszakövetelésre jogosított fél csak a csődnyitás után befolyt érték kiadását követelheti, amiből következik, hogy a csődnyitás előtt befolyt érték kiadását nem követelheti, hanem arra nézve csak kötelmi alapon, mint csődhitelező léphet fel. A jelen esetben a nem vitás tényállás szerint a megtámadott fizetések a csődnyitás előtt teljesíttettek, tehát, ha azok az alperes bizományi áruinak vételára fejében folytak is be a közadóshoz, azok kifizetése, a csődtörvény 27. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetén megtámadható. A megtámadás jogossága szempontjából tehát az döntendő el, hogy a fizetések teljesítése időpontjában a közadós megszüntette-e fizetéseit és ha igen, az alperes tudott-e arról? — A címbeli álláspont nem állhat meg. Az eladási bizományba adott árukért a csődnyitás előtt befolyt vételár kiadása a bizományos által büntetőjogi felelősség mellett teljesítendő jogi kötelezettsége, sőt a megbízó a csődnyitás után is gyakorolhatja visszakövetelési igényét a tömegben még meglevő oda befolyt értékre, vagy az áruk eladásából keletkezett, még be nem folyt vételár-követelésre. Üzletátruházás. 60. A hényszeregyességi eljárás tartama alatt az adós üzletét átvevő felelőssége csak az esetben van kizárva, ha az adós, üzletét az egyesség értelmében ruházza másra. Alperes kényszeregyesség folyamatban léte alatt az adósoktól malomüzemet szerződéssel megvette. (Kúria 1929 jún. 12. P. VII. 6111/1928. sz.) Indokok : Az alperes az 1908 : LVII. tc. 1. §-a értelmében az átruházóknak az üzletből eredő tartozásaiért és ekként a felperes követeléseért is felelősséggel tartozik és nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy felelősségét az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 31., illetve 77. §-a kizárja. A felhívott szakaszokban foglalt jogszabály ugyanis az üzletátvevő félnek az 1908: LVII. tcikken alapuló felelősségét arra az esetre zárja ki, ha az adós kereskedelmi üzletét, vagy ennek valamely önálló részét mint egészet az egyesség értelmében ruházza másra, már pedig a fennforgó esetben a kényszeregyességi eljárás során létrejött egyesség az