Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)
88 Hitcljogi Döntvénytár. Nem lehet tehát szó arról, hogy a kereskedelemügyi miniszternek többször idézett rendelete a fentebb érintett nemzetközi egyezménnyel ellenkeznék. A fent kifejtettekből önként folyik, hogy felperes, aki a keresetében megjelölt fuvardíj visszatérítéseket a fuvarokmányokon címzettként szereplő M. engedményeseként érvényesíti: a saját nevében az alperessel szemben nem léphet fel, hanem csakis, mint a címzett megbízottja ennek nevében járhatna el. Ámde a megbízási viszony nem jogosítja fel a megbízottat, hogy a megbízó követelését saját nevében, saját felperessége alatt érvényesíthesse. Helyes tehát az alperesnek a csatlakozási kérelmében foglalt az az álláspontja, hogy a felperesnek vele szemben kereshetőségi joga nincs, miért is a fellebbezési bíróságnak a felperes keresetét elutasító jogi döntése ebből az okból helytálló. — V. ö. Perj. Dtár idei évf. 31.: "Akit a hitelező a követelés érvényesítésére feljogosít, a behajtás végett saját nevében pert indíthat». (Kúria P. VII. 4101 1927. és az ott hivatkozott határozatokat.) Csődmegtámadás. 53. A kapott újító váltónak a vagyonbukott által kifizetése az egyéb előfeltételek fennforgása esetében sem támadható meg abban az esetben, ha az az újító váltó leszámítolási ellenértékét jogellenesen nem az alapváltó visszaváltására fordította, hanem magának tartotta meg. Az alperes a vagyonbukottnak ennek vállalati járandósága fejében váltót adott, melyet ez leszámoltatott, utóbb ennek meghosszabbítására új váltót adott neki. Ez ezt újból leszámítoltatta, de az ellenértéket magának tartotta meg. Később az víjító váltót a vagyonbukott visszaváltotta, de az alapváltót az alperes fizette ki. A tömeggondnok az víjító váltó kifizetésére vonatkozó jogcselekményt támadja meg. — A Kúria elutasítja. (Kúria 1929 máj. 16. P. VII. 4375/1928. sz.) Indokok: E szerint a tényállás szerint a vagyonbukott a meghosszabbítás céljaira kapott váltókat jogellenesen használta fel, következéskép közötte és az alperes között fennálló közvetlen viszony szempontjából a váltók leszámítolásából csak a vagyonbukott terhére keletkezett kötelezettség s ugyanő volt köteles azokat kiegyenlíteni. A felperesnek tehát úgy az az álláspontja, hogy a vagyonbukott ezeknek a váltóknak kiegyenlítése által az alperesnek mint hitelezőnek azt a követelését teljesítette, mely őt vele szemben az alapváltók visszaszolgáltatása iránt mint hitelezőt illette, mint az az álláspontja, hogy ezeknek a váltóknak értékét az alperes helyett fizette ki, egyaránt alaptalan.
