Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitel jogi Döntvénytár. 85 tárgyává tett mulasztása alapján őt a K. T. 221. §-a 2. pontjába ütköző kereskedelmi vétségben vétkesnek kimondani és ezért a személyi viszonyaira és a cselekmény súlyosságára tekintettel arányosan megszabott 100 P pénzbírsággal sújtani kellett. III. (Kúria 1929 máj. 31. P. IV. 3252/1928. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzését részben és akként változtatja meg, hogy a felfolyamodó részvénytársaság oly irányú felhívását, mikép az alapszabályokat módosítsa olykép, hogy a végrehajtóbizottság tagjainak száma az igazgatóság mindenkori létszámának felét el nem érheti, mellőzi. Indokok : A K. T.-nek a részvénytársaság igazgatóságának a jogkörét és felelősségét meghatározó I. rész tizedik cím IV-ik fejezet rendelkezéseiből nyilván kitűnik, hogy a társasági ügyek vitelének ellenőrzése és az esetleg észlelt visszaélések feltárása körül minden egyes igazgatósági tag önállóan járhat el és e jogának gyakorlásálan a többi igazgatósági tag részéről többségi határozattal sem korlátozható. De nyilvánvaló az idézett rendelkezések tartalmából az is, hogy amennyiben ebbeli joguknak gyakorlását az igazgatóság tagjai elmulasztják, ezért magánés büntetőjogi felelősség terheli őket. A minden egyes igazgatósági tagot megillető ez a jog, illetve a mindegyiküket terhelő felelősség akkor sem szenved változást, ha az igazgatóság saját kebeléből meghatározott hatáskörrel úgynevezett végrehajtóbizottságot rendel ki. A kifejtettekből önként következik tehát, hogy a másodbíróság végzésében a végrehajtóbizottság tagjainak a számára vonatkozó korlátozás tekintetében felhozott az az indok, mikép ellenkező esetben az igazgatóság az annak kebelében többséget alkotó végrehajtóbizottság ténykedésének felülbírálásánál a törvényen alapuló hatáskörének kifejtésében gátoltatnék, nem helytálló. Cégjegyzék és okmánytár tartalma. 51. Ha ez a valóságos helyzettől eltér, nem szolgál irányadóul azzal szemben, aki a való helyzetről tudomással bírt. A felperes bejegyzett cég által vásárolt áruk hátrálékos vételárát perli az alperes ellen a többi között azon az alapon, hogy ö, mint a cég birtokosának egyik örököse, örököstársaival együtt a cégbírósághoz azt a bejelentést tette 1925 júliusban, hogy mint kizárólagos örökösök az örökhagyó üzletét az előreláthatóan hosszú ideig tartó hagyatéki eljárás tartama alatt is foly-