Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 75 A peres felek között a kényszeregyességi eljárásnak 1926 december 31-én' történt befejezetté nyilvánítását követően nem vitásan létrejött megállapodástól, tehát az anyagi jog szerint való hatályt megtagadni nem lehet és minthogy ez a megállapodás a felperes követelésének egy részére az egyességet módosító teljesítési idó't állapít meg, s ezért újítás hatályával bír, az egyességnek a 4070/1915. M. E. sz. rendelet 62. §-a szerint való végrehajthatósága nem akadálya annak, hogy a felperes e 2800 P iránti követelését per útján érvényesítse. Alapos tehát a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság őt az anyagi jogszabályok megsértésével utasította el keresetével. III. (Kúria 1929 máj. 16. P. VII. 6607/1928. sz.) Indokok: Az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 54. §-ában foglalt jogszabály szerint a kényszeregyességi eljárás nem érinti az adósnak az eljárás megindítása után végzett, hatályos jogcselekvényeiből eredő követeléseket s ezek a követelések az adós ellen nyitott csődben a tömegtartozásaiként jönnek számba. E szerint a felperes kereseti követelésének az a része, mely az adóstól az eljárás megindítása előtt nyert ügyvédi megbízás alapján ugyanezen időpont előtt teljesített munkából ered, tömegtartozásnak semmiesetre sem minősül, míg a követelés többi részére vonatkozóan a jogkérdés eldöntése attól függ, hogy az adósnak az a jocselekménye, mellyel a felperesnek a kényszeregyességi eljárásban való képviseletre, az adós részvénytársaság közgyűlése körül való teendők ellátására, adóés illetékügyekben való eljárásra megbízást adott, a kényszeregyességi eljárásra vonatkozóan fennálló szabályok szerint hatályos jogcselekménynek tekintendő-e ? Az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 20. §-a szerint a kényszeregyességi adós nincs ugyan megfosztva ügyletkötő képességétől, de ez a képessége az egyességi eljárás céljához képest mégis csak oly ügyletek tekintetében tartatott fenn, melyek kötését az üzlet, gazdaság, kenyérkereset továbbvitele elkerülhetetlenné teszi. Az erre vonatkozó korlátozás abban a szabályban jut kifejezésre, hogy az eljárás megindításától kezdve a felhívott 20. §. első bekezdésében felsorolt ügyleteknek, valamint oly ügyleteknek hatályosságához, melyek az üzlet, gazdaság, kenyérkereset folytatásához rendszerint nem tartoznak, a vagyonfelügyelő hozzájárulása szükséges. Kétségtelen, hogy bár az üzletvitelnek, gazdaságnak a jogélettel való összefüggése s a bírói vagy közigazgatási úton