Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hileljogi Döntvénytár. 2« , jelentéséből kitűnik, alperes a törzsfizetés 35. §-át lakbérnyugdíjkénl kívánta alkalmazottainak biztosítani; a lakbérnyugdíj létesítése pedig — mint azt a m. kir. Kúria 1927. évi december hó 21. napján kelt P. II. 5503/1926. számú ítéletében már kimondta — az illetmény összegét nem érinti és a nyugdíj megállapítása módjának fogalma alá esik. Végül kétségtelen az is, hogy a lakbérnyugdíj létesítése — mely az alkalmazottaknak az alperes társaság 25 éves fennállásának emlékére nyújtandó adományként tervezett — nem állott összefüggésben a korona elértéktelenedésével; mert maga alperes vitatta, hogy az. 1916. évi közgyűlés megtartása idejében a korona aranyérlékének 60 %-án állott, és ekként értékéből csak 40 %-ot vesztett, alperes pedig ugyanekkor a nyugdíjba beszámítható illetmény legmagasabb összegét 8000 koronáról 18,000 koronára emelte, és már ezzel is az igényjogosultaknak nem 40 %-kai, hanem 125%-kal kedvezőbb nyugellátást biztosított; úgyhogy a lakbérnyugdíjnak megfelelő további 35%-nak a nyugdíjhoz számítása már a pénzromlásra nem tekintő oly intézkedés volt. mely az alkalmazottak nyugdíjának kiszámítási módját más hasonló bankintézetek nyugellátási szabályaival összhangba hozni és megjavítani volt hivatva. Ezért a törvény alapján felperes nyugdíjjárandóságának öszszege a következő módon számítandó ki: A felperes állásának és szolgálati idejének megfelelő 1914. 'évi 18.000 K illetményből legmagasabb összeg gyanánt figyelembe vehető 8000 korona, ezután megilletné felperest 15 évi szolgálat után 52 7a %, 4200 korona, továbbá 35 % lakbérnyugdíjnak, azaz 2800 koronának 52 1 2 %-a. 1470 korona, összesen 5670 korona, amelyből a 30% arányszám alapján jár felperesnek évi 1701 pengő, azaz havi 141 pengő 75 fillér. Alperes felülvizsgálati kérelme tehát ennyiben alapos lévén, a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatva, az átértékelt nyugdíj mértékét havi 141 pengő 75 fillérre kellett leszállítani ; ellenben alperest felülvizsgálati kérelmének egyéb részével el kellett utasítani; és pedig a per főtárgyára nézve a fennt kifejtett okokból, a perköltségre nézve pedig azért, mert az 1926. évi XVI. tc. 24. §*a értelmében a törvény életbelépése napjáig felmerült perköltség viseléséről úgy kellett határozni, mintha az ügy érdemében a korábbi jogszabályok alapján kellene dönteni. Már pedig a kir. Kúria felperes szolgálali idejére, utoljára élvezett fizetésére, állásának jelentőségére tekintettel úgy találta, hogy felperes vagyoni helyzetének és az alperes vállalatainál élvezett egyéb jövedelmeinek és az ezek tárgyában 1925. évi május hó 25. napján létrejött egyességnek, valamint alperes teherbíró