Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

24 Hiteljogi Döntvénytár. kozó új rendelkezések figyelembevételét; ellenben a nyugdíjba beszámítható járandóság összegét továbbra is az 1914. évi helyzet szerint kívánta megállapítani, és különösen nem kívánta lehetővé lenni, hogy a későbbi nyugdíjszabályzatnak a korona romlásával kapcsolatos összegszerű megállapításai, amilyen pl. a nyugdíj legmagasabb vagy legalacsonyabb összegének megállapítása, az álérlékelés alapjául szolgáló járandóság meghatározásában figyelembe jöjjenek. Ellenben figyelembe kell venni a nyugdíjjárandóság összegére kihatóan a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját szabályozó rendelkezéseket, aminők gyanánt a törvény példaként sorolja fel a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálat idejére, a nyugdíj emelkedésének fokozatosságára, a teljes nyugdíjra igényt adó szolgálat idejére, stb.-re vonatkozó szabályokat, melyek a nyugdíjjárandóság összegét emelhetik, de a nyugdíj alapjául beszámítható illetmények összegét nem érintik. E magyarázat helyessége melleit szól az a megfontolás is, hogy az újabb nyugdíjszabályzatnak a nyugdíj alapjául beszámítható illetményekre alkalmazása esetében az 1914. évi régi nyugdíjszabályzatnak semmiféle rendelkezése sem nyerhelne alkalmazást, és ekként a 4. §. 2. bekezdése első mondatának az 1914. évi szabályzatra vonatkozó rendelkezése elvesztené célját és értelmét. Ezek szerint anyagi jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mely a nyugdíj alapjául beszámítható illetmények legmagasabb összegét az 1916. évi nyugdíjszabályzat 42. §-ának alkalmazásával évi 18,000 koronában állapította meg; mert a fennt kifejtettek szerint ezt a legmagasabb összeget az 1914. évi július hó 1-én fennállott nyugdíjszabályzat 32. §-a alapulvételével csak évi 8000 koronában leheteti megállapítani. Viszont alkalmazni kell ugyancsak a felhívott törvényes szabálynál fogva az 1916. évi nyugdíjszabályzat 42. §-ának azokat az új rendelkezéseit, melyek a fenntemlített illetmény 8000 korona összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának, tehát kiszámításának módjára vonatkoznak, habár azok az átértékelés alapjául szolgáló nyugdíjjárandóság összegére befolyással vannak is; nevezetesen a nyugdíj emelkedésének fokozatosságára vonatkozó azt a rendelkezést, hogy a tíz évet meghaladó szolgálat után a nyugdíj évenként nem 2 % -kai, hanem 2 1k % -kai emelkedik; továbbá azt a rendelkezést, mely szerint a nyugdíj a fennforgó esetben a legmagasabb beszámítható illetmény 135 %-a után számítandó, mert mint az alperes r.-t. igazgatóságának az 1916. évi március hó 21-én tartott közgyűlés elé terjesztett és a cégbíróság okmánytárában is elfekvő