Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hileljogi Döntvénytár. a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 4 8,000 koronánál nem nagyobb törzsfizetés 135 %-ában határozza meg, amint azt leiperes kérte; avagy alperes jogi álláspontjának megfelelően az 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdíjszabályzat 32. §-át, mely szerint a nyugdíj a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 8000 koronánál nem nagyobb törzsfizetésnek a szolgálali időhöz idomuló százalékában állapítandó meg. Az 1926 : XVI. tc. 4. §-ának 2. bekezdése arra az esetre is, ha a jogosult igénye a nyugdíjra az 1914. évi július hó 4. napja után nyílt vagy nyílik meg, azt az általános szabályt állította fel, hogy az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat az 1914. évi július hó 1, napján fenn* állott nyugdíj-, illetőleg illetményszabályzat szerint megilletné. A törvényhozó szándéka az volt, hogy mind az 1914. évi július hó 1, napja elolt nyugdíjazott ú. n. régi nyugdíjasok, mind az 1914. évi július hó 1. napja után nyugdíjazott ú. n. új nyugdíjasok járandóságai egyenlő elvek alapján értékeltessenek át, és hogy az új nyugdíjasok sem kedvezőbb elbánásban ne részesüljenek azzal, ha a tényleg fizetett nyugdíj az arányszámmal megszoroztatnék, sem pedig hátrányosabb helyzetbe ne jussanak azzal, ha a tényleg fizetett nyugdíj aranykorona értékre visszaszáT mítva szoroztatnék meg az arányszámmal. Ezért ugyanennek a bekezdésnek második mondatában meg is határozta, hogy ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt a koronaösszeget kell számításba venni, melyet ilyen címen a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkaköri betöltő alkalmazottjai ugyanannyi szolgálali idő után az 1914. évben kaptak. E két rendelkezés tehát az utoljára betöltött állással, munkakörrel és szolgálali idővel visszahelyezi az igényjogosultat az 1914. évi állapotba, és illetményeinek összegére nézve az akkori szabályokat teszi irányadókká. Ugyanez a törvényhely harmadik mondatában az új nyugdíjasokra az eredeti törvényjavaslatban nem foglalt, hanem csak a pénzügyi és igazságügyi bizottság által javasolt azt a módosító kedvezményt tartalmazza, hogy reájuk alkalmazni kell a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak azokat az intézkedéseit, méhek az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának módját és fellételeit szabályozzák. Ez a rendelkezés, — mint az a törvényhozási előmunkálatokból kitűnik, — az 1914. évi nyugdíjszabályzatnak később, de az egyes alkalmazott nyugdíjazása előtt bekövelkezett módosítása esetében lehetővé kívánta tenni az illetmény összegével össze nem függő, hanem a nyugdíj előfeltételeire és kiszámításának módjára vonat-