Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hileljogi Döntvénytár. Indokok: Vita a felek közt csak a folyósítási jutalék, a kötbér s az egyéb költségek címén felszámított összegek s a kamatra nézve abban a tekintetben van, hogy jár-e felperesnek kamat október hó 15. napja előtti időre s hogy a váltó lejárata utáni időre mekkora kamat illeti meg. A folyósítási jutalék és a kötbér tekintetében a kir. Kúria magáévá telte a fellebbezési bíróságnak az 1877 : VIII. tc. 2. §-ára alapított azt az álláspontját, hogy úgy a folyósítási jutalék, mint a kötbér címén kikötött melléktartozások kamatnak tekintendők, de nem tette magáévá az idézett törvénycikk 9. §. a) pontjával kapcsolatban kifejtett álláspontot és erre alapított döntést. Az idézett törvénycikk — címéből kitűnően — az 1868. évi XXXI. tc. módosításáról kívánt intézkedni, az utóbbi törvénycikk lényegében a szerződés kamatlábkorlátozásának megszűntét mondta ki; az 1877 : VIII. tc. rendelkezéseinek értelmezésénél tehát abból kell kiindulni, hogy főcélja az előző törvényes jogszabályok módosításával az volt, hogy a kamatlábra vonatkozó korlátozások visszaállíttassanak. A törvénynek ezt a rendeltelését kell szem előtt tartani a törvény 9. §-ának értelmezésénél, amelyben a kamatláb meghatározására vonatkozó szabadságot csak két kivételes esetben tartja fenn: a) váltóköveteléseknél és b) bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő követeléseinél. Amidőn tehát a törvény 9. §-a azt mondja ki, hogy a «jelen törvény határozmányai nem alkalmazandók)) a most említett két esetben, ezzel csak a kamatkorlátozást kimondó és ezzel összefüggő határozmányokra gondolt, tehát a jelen pert tartva szem előtt, nem alkalmazható a törvény 5. §. 3. bekezdésének az a határozmánya, hogy a törvényes kamat mértékén felül levont kamatok a tőkéből lerovott összegnek tekintetnek, de alkalmazandók a törvény 2. §-ában a kamat fogalmának a meghatározására foglalt határozmányok. Ennek a szakasznak a kifejezett rendelkezése szerint minden pénzben fizetendő melléklartozás — kifejezetten említve a kötbért is — kamatnak tekintendő; kamatnak tekintendő a felek közt létrejött szerződésben fizetni kötelezett folyósítási jutalék és a mindenkori hátralékos tőke után kikötött kötbér is és ebben a részben csak az a kérdés, hogy ezeken a címeken a felperes mit számíthat fel. A folyósítási jutalék összegszerűsége tekintetében a XIII.) a. hitelbiztosítéki okirat nem tartalmaz ugyan rendelkezést, de az alperesek a V.) a. okiratban, amelyben P.-éket kölcsönszerzéssel megbízták, a folyósítási jutalékot maguk állapították meg 6%-ban, viszont a XIII.) a. okirat a kötbér összegét a hátralékos tőketartozás 10%-ában állapította meg, ami annyit jelent, hogy a felperesnek nem 18%, hanem 34% kamathoz van igénye. 1