Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

H8 Hiteljogi Döntvénytár. okát képezhetik, ez okokat azonban későbbi tudomásra jutása után azonnal érvényesíti, ezekre a munkaadó az elbocsájtá*t jogosan alapíthatja; alperes tehát a most említett előfeltételek fennforgása esetén ilyen okokra visszatérhetett és ezekkel felperesnek már megtörtént elbocsátását megindokolhatta. Nincs megtámadva az a másodbírósági ítéleti tényállás sem, hogy az alperesi gyárban annyi anyag és készáru volt felhalmozva, hogy azok elhelyezésére a gyárnak megfelelő helyisége nem volt és ezért azokat munkásbarakkokban és aszalóhelyiségekben voltak kénytelenek elhelyezni, továbbá, hogy 1924 őszén a raktározás céljaira szolgáló helyiségek erre alkalmatlanok voltak, a pincehelyiségek az eső következtében el voltak öntve. Mindezt a felperest ellenőrzött és a vállalatra alperes érdekében felüg\elt dr. G. Aladár is észlelhette és így a felperes terhére rótt e szabályellenességek nem olyanok, amelyek a vállalat kereskedelmi részének a vezetéséből egyébként kizárt felperes vétkes mulasztására kizárólagosan visszavezethetők volnának és különösen a tárolóhelyiségek hiányára való tekintettel nem terhelhető a felperes az áruk megromlása körül kizárólagos felelősséggel. A felperes keresetében maga sem támaszt a felmondási időre nézve külön igényt, hanem a C) alattiban írt szerződési időnek elbocsátlatása folytán még ki nem töltölt öt évi és 40 és félhavi tartamára követeli fizetését, természetbeni járandóságainak és a részvények egyenértékét, amely követelés lényegileg kárigénynek minősül. Ez okból a kir. Kúria az alperesnek a felmondási időt tárgyazó és másodfokon elő sem terjesztett panaszával nem foglalkozik. Jogszabály, hogy amennyiben a szolgálatadó az alkalmazottat a meghatározott szerződési idő letelte előtt jogos ok nélkül elbocsátja, a munkavállaló a szerződésnek még ki nem töltött időtartamára kártérítésként követelheti kikötött összjárandóságát, amely elvnek jogi folyománya, hogy a munkavállaló a munkaadót ily módon érő kár elhárításáról vagy csökkentéséről gondoskodni tartozik és amennyiben e célból ily jövedelemre tesz szert, úgy ez a munkavállaló igényébe beszámítandó. De a munkavállaló kárcsökkentő, illetve elhárító kötelezettsége nem terjed ki arra, hogy korábhi munkakörétől teljesen eltérő, előtte ismeretlen vagy korábbi működésének színvonalánál lényegesen alacsonyabb kínálkozó alkalmat is elfogadjon, hanem nyilván csak olyat, amely képességének, szakértelmének megfelel és amely megaláztatásával nem jár. Az adott esetben alperes felülvizsgálati panaszként azt hozza fel, hogy felperesnek a nála élvezettnél nagyobb jövedelmet biztosító utazói állást ajánlott fel és felperes ezt visszautasította.