Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. is akadálytalanul folyósíttatott, okszerűen következik azon megállapítás helyessége is. hogy alperes felperessel szemben egyetértő megállapodással a nyugdíjszabályzat 8. §. c) pontjának alkalmazhatóságáról lemondott, ez a lemondás pedig alperesre kötelező és így attól utóbb már el nem térhet. De e lemondástól eltekintve, nem üthető el felperes nyugdíjigényétől a szabályzat 8. §-ának c) pontja alapján azért sem, mert felülvizsgálati kérelmében maga alperes kifejezetten elismerte, hogy felperesnek az intézettől való távozását ő is kívánta és felperes kilépése nemcsak annak saját elhatározásából, de az ő felmondása folytán is következett be. már pedig nem lehet szó a szolgálat újabb felajánlásáról és komoly visszafogadási eshetőségről akkor, ha az alkalmazottat maga a munkaadó küldi el és a szabályzat tárgyalt kikötése ezen esetre egyáltalában nem. hanem csupán arra vonatkoztatható, hogy ha valamely alkalmazott szolgálatképtelenség címén nyugdíjaztatását kieszközölné és ennek dacára utóbb kiderülne, hogy dolgozni képes és hajlandó, úgy szolgálatait elsősorban a B. Takarékpénztár Részvénytársaságnak köteles felajánlani. A nyugdíjszabályzatoknak a más cégeknél való állásvállalást tiltó kikötéseit egyébként azon esetekben, amidőn a fizetett nyugdíj az illő megélhetést egyáltalán nem biztosítja és amidőn az egyéb jövedelem szerzése a nyugdíjas létfenntartásának biztosítása végett feltétlenül szükséges, hatályosnak a bírói gyakorlat soha el nem ismerte és az ily kikötés az 1926 : XVI. tc. 2í. §-ával is ellentétben áll. már pedig 1923. év végétői fogva köztudomás szerint állandóan olyan gazdasági és megélhetési viszonyok voltak, hogy az alperes által fizetett havi 682 K nyugdíjból felperes önfenntartásáról egyáltalában nem gondoskodhatott, ennélfogva a más szolgálat vállalása felperes nyugdíjjogosultságát meg nem szüntethette és ez továbbra is érintetlenül fennáll. Az átértékelt nyugdíj kövelelhetésének kezdőpontja azonban a bírói gyakorlatban kialakult szabály szerint csak a keresetindítás! követő hónap elseje lehet és az 1926. évi XVI. tc. 14. §-a is e szabályon csak annyi változtatást eszközölt, hogy az 1925 agusztus l-ig visszamenőleg az átértékelés későbbi perindítás esetén is követelhető. E szabályok mellett korábbi időre visszanyúló átértékelési igény csak akkor részesül bírói elismerésben, ha a korábbi jogérvényesítést elháríthatatlan esemény avagy a kötelezett valamely cselekménye gátolta, ilyennek azonban a perenkívül alpereshez intézett felperesi kérelem és a felperes sürgetései avagy alperesnek a válaszadás körül tanúsított késedelme egyáltalában nem tekinthetők és így a fellebbezési bíróságnak e kérdésben elfoglalt álláspontja szintén törvényszerű. Nem sérti a törvényt a fellebbezési bíróságnak az a jogi állásHiteijogi Döntvénytár. XXI. 9