Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár 87 De még, ha egyes tények, amelyeket a felperes előad, meg is felelnének a valóságnak, ez sem jogosítaná a felperest arra, hogy az alpereseket szerződésszerű jogaik gyakorlásában megakadályozza, hanem csupán kártérítési igény érvényesítésére adna alapot. A szerződés szerint ugyanis az alperesek a részükre biztosított szavazati joggal jogosultak ((minden olyan határozatot hozni, amelyet az alperes által nyújtott hitel-fenntartása biztosítása vagy behajtása céljából szükségesnek vagy hasznosaknak tartanak)). A C) a. le\ elet (amely leve! azáltal, hogy az alperesek az abban foglaltakat elfogadtak, szerződéssé váll) aláírók, tehát a felperes is. teljesen az alperesekre bízták annak eldöntését, hogy mily határozatokat tartanak helyeseknek követelések biztosítása és betartása érdekében. Akkor tehát, amikor az alperesek a hitelt vagy a meghatározott Összeg nagy részét folyósították, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy az alperesek jogaikkal nem megfelelően élnek és ily címen nem lehet megakadályozni, hogy az alperesek az általuk folyósított összegek biztosítása és behajtása érdekében legjobb belátásuk szerint gyakorolhassák a hitelezett összesek visszafizetéséig reájuk ruházott szavazati jogot. Ha az alperesek akár gondatlanul, akar vétkesen élnének szavazati jogukkal, gondatlanságuk, mulasztásaik és vétkességük arányához és eredményéhez képest kártérítéssel tartozhatnak és felperes még arra sem hivatkozhatik, hogy esetleges kártérítési igényének, követelésének behajtása köriili nehézségek ennek a jognak gyakorlását kétségessé teszik, mert mindkét alperes az elsőrendű pénzintézetek sorába tartozó bank. Ezekre figyelemmel a kir. törvényszék ügy találta, hogy a törvénybe és jóerköjcsökbe nem ütköző szerződés alapján jogaikat gyakorló alperesek ellen támasztott kereseti igény alaptalan és ezért a felperest keresetével a per érdemében elutasította. II. (ítélőtábla 1928 febr. 23. P. V. 13,849/1927. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbíróság végítéletét helybenhagyja. Indokok : A kir. ítélőtábla elfogadta az elsőbíróság által a per egész anyagának helyes mérlegelése alapján megállapított tényállást azzal a változtatással, bogy a felek egyező előadása szerint 1925 október hó 27-ikén csupán megkezdődtek a tárgyalások felperes és a II. r.-t. igazgatója. D. Pál között a nyújtandó 1000 millió korona kölcsön dolgában, a végleges megállapodás azonban nem ekkor, hanem 1925. évi december hó ö-ikén jött létre. Egyben megállapítja a fellebbezési bíróság tényként a felek egyező előadása alapján, hogy az említett cég kényszeregyességi ügyében a kényszeregyességi bíróság a magánegyességel jóvá nem hagyta azzal az indokolással, hogj az egyesség megszavazásánál nem volt meg a törvény által előírt többség.