Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hileljogi Döntvénylár. E tényállás alapján a kir. ítélőtábla magáévá telte az elsőbíróság jogi döntését az ítéletében kifejteti helyes indokokból és az alábbiak szerint kiegészített okokból. Helyesen mondotta ugyanis ki az elsőbíróság ítéletének vonatkozó indokaiban, hogy felperes, aki 1925 december havában a H. r.-t. többségi részvény plakettjének biztosítékul való letétele ellenében 4.000,000,000 korona kölcsönt nyújtott a nevezett r.-t.nak, az 19:26. évi július hó 24-ikén létrejött C) alatti megállapodás b) pontja értelmében akkor mikor utóbb alperesek a részvénytársaságnak 4.000,000,000 korona folyószámlahitelt engedélyeztek, az alpereseknek ezen folyószámlahitelből kifolyólag fennálló követelésének fennállása idejére a részvénybirtokból folyó összes jogainak gyakorlását alpereseknek engedte ál olykép, hogy alperesek jogosítványt nyertek arra, hogy a részvényeket ezen idő alatt tartandó akár rendes, akár rendkívüli közgyűlésre bármely tetszés szerinti személyre átruházhassák, és a közgyűlésen a részvények alapján gyakorlott szavazatokkal olyan határozatot hozhassanak, amelyet az alperesek által nyújtott hitel fenntartása biztosítása vagy behajtása céljából szükségesnek vagy hasznosnak tartanak. Az alperesek nyújtotta hitel biztosítására szolgáló ez a megállapodás pedig sem tételes törvényes intézkedésbe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik, és minthogy felperes nem teszi vitássá, hogy a C) alatti megállapodást aláírta és annak feltételeit önkénl vállalta, nincs alapja annak a kereseti igényének, hogy a megállapodás érvénytelennek és a jó erkölcsbe ütközőnek minősíttessék. A megállapodás érvénytelenítésének okául szolgálhatna az előfeltételekben való súlyos és menthető tévedés, avagy az ellenállhatatlan és leküzdhetetlen kényszer mint olyan okok, amelyek a megállapodás elfogadására vezettek. A tévedés megállapítására azonban nem szolgálhat a felperes által vitatott az a körülmény, hogy felperes 1926. évi januárban cseh fogságba esvén, a H. stb. r.-t. ügyeibe betekintést nem nyerhetett, és ezen helyzetében 1926. évi júniusban D. igazgató felperest rávette arra, hogy nemcsak a 250,000 darab optió-joggal lekötött részvény mennyiséget, hanem az egész 418,484 darab, az I. rendű alperesnél letétben lévő részvénymennyiségeket vegye át, és hogy erre D. azzal vette rá felperest, hogy az 1925. évi december hó 31-i mérleg a részvénytársaság erősen aktív állapotát tüntette fel, holott az akkor a később felmerült vizsgálat adatai szerint már passzív volt, hogy továbbá azzal vette rá erre. hogy az alperesek 4.000,000,000 folyószámlahitelt nyújtanak a vállalatnak mely így jövedelmező vállalatnak minősül; mert felperes nem is állította, hogy ez a megtévesztés az alperesektől