Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

70 Hiteljogi Döntvénytár. Váltónak lejáratra nézve utólagos kitöltése 44. megállapodásellenesnek minősítve azért, mert a váltóbirtokos csak az ezen váltóval fedezett, harmadik személynek adott kölcsönre nézve általa kikötött, utóbb meghosszabbított lejáratra lett volna jogosítva a váltót kitölteni. (Kúria 1927 márc. 17. P. VII. 4340/1926. sz.) Indokok: A nem vilás tényállás szerint dr. K. E. 1924. évi szeptember 15-én 50 millió korona és szeptember 17-én ismét 50 millió korona kölcsönt nyújtott az elfogadó M. Kereskedelmi r.-t.-nak, a kölcsönlejáratának 1924 nov. 15., illetőleg nov. 16. napjában való megállapítása mellett. Az elfogadó r.-t. ezen kölcsön fedezetére két igazgatójának és W. P. ügyvezetőjének kibocsátói és illetőleg forgatói aláírásával ellátott, összegszerűen kitöltött, egyébként azonban kitöltetlen mindössze 10 darab, egyenként 10 millió koronáról szóló váltót adott át dr. K. E.-nek. A kölcsönügyletre vonatkozó ezt a megállapodást tartalmazza az akkor egyidejűleg kiállított 2. és 3.'/. alatti és az ezekben foglalt megállapodást nem módosító, hanem csak kiegészítő 1924 szept. 22-iki keletű C) alatti. Azt a döntő kérdést tehát, hogy jött-e létre a szerződő felek között a váltót lejáratára vonatkozóan is megállapodás, a most jelzett iratokból kell megoldani. Az iratoknak abból a tartalmából, hogy a két 50 — 50 millió korona kölcsön lejáratát naptárszerűleg meghatározza és hogy a váltókat ezen kölcsönök fedezésére szólónak jelzi: nyilvánvaló, hogy a szerződő felek akarata a kölcsön lejártának naptárszerű meghatározásával az annak fedezetéül szolgáló váltók lejáratát kívánta megállapítani. A felek tehát nemcsak a kölcsön lejáratát állapították meg, hanem egyúttal az annak fedezetére adott váltók naptárszerű lejáratában is megállapodtak. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak a most jelzett okiratok tartalmára vonatkozó az az értelmezése, amely szerint a szerződő felek a váltók lejárati idejét meg nem állapították volna. Felperesnek a 12. alsz. előkészítő iratában foglalt előadása szerint alperesek jegyezték az elfogadó r.-f. cégét és ugyanők intézték annak a most szóbanforgó kölcsönügyletét is. Felperes ezen előadásából kétségtelen, hogy a dr. K. E. és az elfogadó r.-t. közölt létesített ebben a megállapodásban alperesek is részt vettek. Minthogy pedig a szintén nem vitás tényállás szerint W. P. a kölcsönnek 1924 november közepén történt meghosszabbítása