Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)
Hiteljogi Döntvénytár. szerv létesítésével nyilvánvaló csak a saját alkalmazottainak nyugdíját kívánla bizlosílani és nem a másik alapítótag nyugdíjáért egyetemleges vagyoni felelősséget vállalni, amint az alapszabály 22. §. rendelkezéséből is következik, mert az egyes alapílólag csak a saját nyugdíjasai javára tartozik nyugdíjalapját beszolgáltatni, befizetéseket teljesíteni, amely vagyon minden egyes alapítótag javára külön kezeltetik és az alapítótag nyugdíjasainak igénye csak ebből a külön kezelt vagyon- és jövedelemből nyerhet kielégítést: ezért a kir. Kúria az elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmét részben alaposnak találta és elsőrendű alperes egyetemleges marasztalása terjedelmére vonatkozólag a fellebbezési bíróság ítéletének részben megváltoztatása mellett, felperes javára az elsőrendű alperesnek a másodrendű alperessel egyetemleges fizetési kötelezettségét csak a másodrendű alperes, mint egyik alapítótag állal hozzá beszolgáltatott és ennek külön nyugdíjvagyonaként kezelt érték erejéig állapította meg. A megállapított és irányadó tényállás szerint az elsőrendű alperes C. nyugdíjegvesület — mely az alapszabály szerint, a felperesnek járó özvegyi nyugdíjat fizetni köteles — jelenleg kedvezőtlen vagyoni viszonyai miatt a nyugdíjnak megfelelően átértékelt fizetésére nem képes. A másodrendű alperes részvénytársaság — melynél az irányadó tényállás szerint a felperes férje előbb mint főkönyvelő, utóbb mint cégvezető szolgálatot teljesített — az 1914. év július hó 1. napján már fennállott az 1925. évi, pengőre átértékelt (300,000 P) tiszta vagyona a háború előttinek körülbelül 70%-át teszi ki. A nevezett másodrendű alperes részvénytársasággal szemben, a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelésére vonatkozó 1926 : XVI. tc. 3 — 4. és 12. §§. értelmében, arányszám az irányadó ugyan — minthogy azonban másodrendű alperes az arányszámot nem telte közzé — a fellebbezési bíróságnak helyes az a jogi álláspontja, hogy a hivatkozott tc. 11. §. értelmében az átértékelésre irányadó mértéket a rendes bíróság állapítja meg. A felperes által kért nyugdíjátértékelés mérvének megállapításánál a hivatkozott törvény 11. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a kir. Kúria figyelembevette, hogy a feleknek a nyugdíjszabályzatból kitűnő akaratához és a nyugdíj rendeltetéséhez képest a nyugdíjfizetés olyan értékben teljesítendő, hogy a nyugdíjas személyes körülményeinek, vagyoni helyzetének figyelembevétele melleit, életfenntartásához számottevően hozzájáruljon, a mellett azonban a kötelezettre se legyen elviselhetetlen, annak vagyoni helyzetével teljesítő képességével arányban álljon. E határok közölt a felperes nyugdíja átértékelésének bírói megállapításánál a kir. Kúria figyelembe vette az elsőrendű al-