Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

64 Hileljogi Döntvénytár. peres C. nyugdíjegyesület alapszabályainak a nyugdíj mértékére vonatkozó, a peresfelek mindegyikére kötelező rendelkezéseit; azt a tényt, hogy alperesek a felperes férjének a nyugdíjintézetbe történt belépése alkalmával nyugdíjjogosultságának kezdetet 1895. év április hó 18. napjával állapították meg és pedig az alapszabályok 28. §-a értelmében 12,000 K legmagasabb törzsíizetés és évi 5400 lí lakbérpótlék alapján, hogy az elsőrendű alperes 1925. év május hó 16. napján megtartott választmányi ülésben is elismerte, hogy felperes férje nyugdíjjogosultságának kezdete 1895. év április hó 18. napja és így haláláig 30 beszámítolt szolgálali éve volt, mely idő után nyugdíja a biztosított össziiletmények 90 %-át lenné ki, a felperes özvegyet pedig ennek 70 %-a, vagyis évi 10,926 K, illeloleg havi 914 K illeti meg és ezt az összeget elsőrendű alperes választmánya az 1925. év április hó 1—tői százszorosan (valósággal ezerszeresen) folyósította. Az ekként megállapított havi 914 K özvegyi nyugdíj képezi tehát a hivatkozott tc. 11. és 12. §§. rendelkezései értelmében az átértékelés tárgyát és pedig függetlenül attól, hogy a felperes férje fizetett-e és milyen értékben nyugdíjjárulékot; miért is az alperesek állal a hivatkozott le. 3. és 4. §§-aiban az arányszám alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre utalással kifejlett érvelések helyt nem állók. A fenlebb elsorolt, valamint a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott egyéb körülményeknek a Pp. 270. §. szerinti méltatásával a kir. Kúria a felperes nyugdíjának a fellebbezési bíróság által havonként 3.000,000 koronában megállapítását megfelelőnek találta. A fellebbezési bíróság az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően, felperest a kereset beadását megelőző időre nyugdíjátértékelés iránti követelésével elutasította. Alapos tehát a másodrendű alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság fent leírt elutasító rendelkezésével ellenkezik és így jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy felperes a kereset-indítás előtt másodrendű alperestől végkielégítési címén kapott 24.359,600 koronát a kereset beadását megelőző 10 hóra járó valorizált nyugdíjigényének kielégítésére fordíthatta ; ez az összeg tehát a felperes részére a kereset beadását követő hó 1. napjától valorizállan megítélt özvegyi nyugdíjba beszámítás tárgyát nem képezheti. Ezéri a kir. Kúria másodrendű alperes felülvizsgálati kérelmének a végkielégítés beszámítása tárgyában helyt adott és az 1910/1910. M. E. sz. 13. §. értelmében, a másodrendű alperest a végkielégítés címén felperes javára kifizetett összegnek a megítélt özvegyi nyugdíjba beszámítására feljogosította.