Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

62 Hiteljogi Döntvénytár. az egyesület számadásai szerint mutatkozó vagyon és az alapító­tagtól befolyó jövedelem nem elégségesek arra" hogy abból annak az alapítótagnak volt alkalmazottjai részére esedékes nyugdíjak teljes összegükben kielégítést nyerjenek, mindezek az összegek arányosan leszállítandók mindaddig, míg az alapílótag vagyona és jövedelmei a teljes összegben való kifizetést meg nem engedik. Mindezekből a rendelkezésekből kifolyólag helyes a felebbe­zési bíróságnak az a következtetése, miszerint a másodrendű alperes azzal a tényével, hogy a C. nyugdíjegyesületbe alapító­tagként belépett, az ő felszólítására rendes tagokként belépő alkal­mazottainak a szolgálatuk után járó nyugdíjigényét elismerte és lényegében ugyanúgy biztosította, mintha a többi alapítótaggal egyesülés nélkül, csak a saját alkalmazottai részére létesített volna a vagyonából elkülönített nyugdíjalappal rendelkező nyugdíjinté­zetet; mert, az alapílótag, mint szolgálaladó volt alkalmazottainak nyugdíja tulajdonképpen az alapítótag által a C. nyugdíjegyesü­letbe beszolgáltatott és ezáltal a P. m. k. b.-nál elhelyezett vagyon és jövedelemből nyer kielégítést és pedig az alapszabály 23. §. szerint az alapítótaghoz havonként áttett összegekből, az alapító­tag pénztára által teljesítendő kifizetés útján. Minthogy a fent előadottakból, valamint az alapszabálynak a fellebbezési bíróság által az elsőbíi óság ítéletéből felhívott ren­delkezéseiből nyilvánvalóan helyes a fellebbezési bíróságnak az a következtetése is, hogy a C. nyugdíjegyesület nem maguknak az alkalmazottaknak nyugdíjbiztosító intézete, nem az alapítótagoktól független biztosító intézet, hanem tulajdonképpen az alapílólagok, mint szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésre összesí­tése, vagyis az a közös szerv, melyet a munkaadók az alkalma­zottaik elismert nyugdíjigényeinek kezelésére, ellátására létesí­tettek ; minthogy pedig az ilyen kezelési szerv létesítésével a szolgálatadó — a már fentebb leírt jogszabályok szerint — az alkalmazottjával szemben a nyugdíjfizetés tekintetében személves felelőssége alól nem mentesülhet: ennélfogva a fellebbezési bíró­ság nem sértett jogszabályt, midőn a felperes özvegyi nyugdíjáért a másodrendű alperesnek, mint a felperes férje szolgálatadójának az elsőrendű alperes nyugdíjintézetlel egyetemleges felelősségét megállapította. A másodrendű alperesnek a fellebbezési bíróság ítélete ellen ebben az irányban intézett felülvizsgálati támadásai tehát alap­talanok. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőrendű alperes C. nyug­díjegyesület alapszabályainak rendelkezéseiből kitűnőleg az alapító­tagok, mint szolgálatadok a maguk alkalmazottai elismert nyug­díjügyeinek együttes kezelésre összesítésével, a közös kezelési

Next

/
Oldalképek
Tartalom