Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)
62 Hiteljogi Döntvénytár. az egyesület számadásai szerint mutatkozó vagyon és az alapítótagtól befolyó jövedelem nem elégségesek arra" hogy abból annak az alapítótagnak volt alkalmazottjai részére esedékes nyugdíjak teljes összegükben kielégítést nyerjenek, mindezek az összegek arányosan leszállítandók mindaddig, míg az alapílótag vagyona és jövedelmei a teljes összegben való kifizetést meg nem engedik. Mindezekből a rendelkezésekből kifolyólag helyes a felebbezési bíróságnak az a következtetése, miszerint a másodrendű alperes azzal a tényével, hogy a C. nyugdíjegyesületbe alapítótagként belépett, az ő felszólítására rendes tagokként belépő alkalmazottainak a szolgálatuk után járó nyugdíjigényét elismerte és lényegében ugyanúgy biztosította, mintha a többi alapítótaggal egyesülés nélkül, csak a saját alkalmazottai részére létesített volna a vagyonából elkülönített nyugdíjalappal rendelkező nyugdíjintézetet; mert, az alapílótag, mint szolgálaladó volt alkalmazottainak nyugdíja tulajdonképpen az alapítótag által a C. nyugdíjegyesületbe beszolgáltatott és ezáltal a P. m. k. b.-nál elhelyezett vagyon és jövedelemből nyer kielégítést és pedig az alapszabály 23. §. szerint az alapítótaghoz havonként áttett összegekből, az alapítótag pénztára által teljesítendő kifizetés útján. Minthogy a fent előadottakból, valamint az alapszabálynak a fellebbezési bíróság által az elsőbíi óság ítéletéből felhívott rendelkezéseiből nyilvánvalóan helyes a fellebbezési bíróságnak az a következtetése is, hogy a C. nyugdíjegyesület nem maguknak az alkalmazottaknak nyugdíjbiztosító intézete, nem az alapítótagoktól független biztosító intézet, hanem tulajdonképpen az alapílólagok, mint szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésre összesítése, vagyis az a közös szerv, melyet a munkaadók az alkalmazottaik elismert nyugdíjigényeinek kezelésére, ellátására létesítettek ; minthogy pedig az ilyen kezelési szerv létesítésével a szolgálatadó — a már fentebb leírt jogszabályok szerint — az alkalmazottjával szemben a nyugdíjfizetés tekintetében személves felelőssége alól nem mentesülhet: ennélfogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn a felperes özvegyi nyugdíjáért a másodrendű alperesnek, mint a felperes férje szolgálatadójának az elsőrendű alperes nyugdíjintézetlel egyetemleges felelősségét megállapította. A másodrendű alperesnek a fellebbezési bíróság ítélete ellen ebben az irányban intézett felülvizsgálati támadásai tehát alaptalanok. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőrendű alperes C. nyugdíjegyesület alapszabályainak rendelkezéseiből kitűnőleg az alapítótagok, mint szolgálatadok a maguk alkalmazottai elismert nyugdíjügyeinek együttes kezelésre összesítésével, a közös kezelési