Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

86 Hiteljogi Döntvénytár. tokának művelése és hasznosítására alakítandó részvénytársaság egyik alapítója a részvénytársaság igazgatóságában elnöki tisztséget ajánlott fel a m. kir. honvédelmi minisztérium tényleges szolgálatában állott felperesnek s miután felperes ezt az ajánlatot elfogadta, az elsőrendű alperes a maga és a másodrendű alperes nevében évi 6000 K tiszteletdíj fizetésére, továbbá a felperes háztartásának liszttel, zsírral és tüzelőanyaggal ellátására, a felperes családjának az alperesek birtokában nyaraltatására s az alakítandó társaság részvényeiből 50 darabnak átadására tett a felperesnek Ígéretet. További ténymegállapítás szerint a részvénytársaság az 1918 augusztus 17. napján Budapest székhellyel meg is alakult és az igazgatóságában az alperesekkel együtt a felperes is helyet foglalt, de a részvénytársaság az alakuló közgyűlés után budapesti székhelyén közgyűlést többé nem tartott, a M.-puszlai birtok pedig a háború után cseh megszállás alá kerüli s az emiatt Pozsonyban bejegyzett részvénytársaság az ezidőszerint a Csehszlovák Köztársasághoz tartozó Komáromban tartotta meg közgyűlését. Ebből a tényállásból az következik, hogy a részvénytársaság tényleges megalakulásával és bejegyzésével az elsőrendű alperes, mint a részvénytársaság egyik alapítója állal ezen minőségében és alapítótársa, a másodrendű alperes nevében is tett fenti nyilatkozatból folyó kötelezettsége megszűnt és ez a kötelezettség a részvénytársaságra szállott át. A felperes és az alperesek közötti jogviszony elbírálása szempontjából nincs ezért ügydöntő jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes a megalakult részvénytársaságban vállalt tisztségét valóban betöltötte-e, következőleg közömbösek a fellebbezési bíróság által ezzel kapcsolatosan megállapított tények és ezekből levont következtetések, nem igényelnek tehát méltatást a felperesnek ez irányú felülvizsgálati támadásai. Alapos azonban a felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletének az elutasítás egyik indokául felhozott ama következtetés ellen irányuló felülvizsgálati támadása, amely szerint a felperes közhivatalnoki tekintélyét anyagi haszon és üzleti érdekek céljából értékesítette volna és hogy az alperesek a felperesnek hivatali állásában érvényesíthető befolyását a háború folyamán a hadi szolgáltatások idejében kijárásokra akarlák volna felhasználni. Ilyen következtetés levonására ugyanis a perben a ténybeli alap hiányzik s ezért arra elutasítási indokot alapítani nem lehet. Minthogy az előrebocsátotlak szerint a felperes a keresetében érvényesített szolgáltatások pénzbeli értékét az alperesektől nem követelheti, a fellebbezési bíróságnak a felperest ezen igényével velük szemben elutasító döntése az anyagi jognak megfelel.