Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 33 Indokok : A fellebbezési bíróság ítéletének alapjául szolgált tényállás szerint harmadrendű alperes azzal vette át a perbeli 11.250,000 magyar koronát, hogy ennek ellenében 25.000,000 osztrák koronái a felperes bécsi hitelezőjének: a «B. B.» bécsi cégnek fizessen ki. E tényállás alapul vétele mellett az anyagi jogszabályoknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, hogy a harmadrendű alperes a kereseti összeget és törvényes késedelmi kamatait valorizált értékben köteles a felperesnek az előbbeni állapot helyreállításául visszafizetni és helyes ebből következően az az ítéleti döntése is, mely szerint a valorizáció központjául a 11.250,000 K nem vitás átvételének napját: az 1923. évi augusztus hó 10-ét vette; alaptalan tehát a harmadrendű alperesnek a valorizáció ellen általában támasztott felülvizsgálati panasza is. Alapos azonban harmadrendű alperes felülvizsgálati panasza annyiban, hogy a teljes mérvben való valorizálás az anyagi jog sérelmével történt a fellebbezési bíróság részéről; mert a mindkét fél hibáján kívül bekövetkezett koronaromlás rendszerint megosztandó és azok a körülmények, amelyek a fellebbezési bíróság ítéletében a teljes valorizációt illetően indokul felhozva vannak, kellő alapul csak arra szolgálhatnak — a fennforgó esetben, hogy a korona romlásából előállott kár ne egyenlő arányban háríttassék a felek mindenikére, hanem nagyobb részében a harmadrendű alperesre; ezért a kir. Kúria a jelen esetben a 80%-os valorizációt találta indokoltnak és ehhez képest a harmadrendű alperes felülvizsgálati kérelmének ennyiben helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatta. A harmadrendű alperes által felülvizsgálati kérelmében kiemelt az a körülmény, hogy a felek közötti ügylet mint az értékre hatálytalan volt deviza rendelet tiltó rendelkezéseibe ütköző turpisnak volna minősítendő — sem a harmadrendű alperes visszatérítési kötelezettségét, sem elvileg a valorizáció kérdését nem érinti, — mert még ha a felek közötti ügylet turpissága megállapítható volna is, — az előbbi állapot visszahelyezése ez esetben is helyt foghat — s a visszatérítendő összeg valorizálása sincs elvileg kizárva turpis ügylet esetén sem. Valorizálása 1917-ben megítélt követelésnek, mely behajthatatlan volt, 22. újabb perben 20% erejéig, mert utóbbi per megindításával felperes évekig késedelmeskedett, s az alperes vagyoni helyzete kedvezőtlen.' Hiteljogi Döntvénytár. XX. 3