Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

34 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1297 febr. 8. P. VII. 2929/1926. sz.) Indokok: Nem vitás, hogy az alperes ellenében az 1917. P. 413/14. számú elsőbírósági, az 5. P. 7437/1917/13. számú másodbírósági és az 1918. P. VIII. 3115/17. számú harmadbírósági ítéletekkel már jogerősen megítélt 6559 K 30 f-nyi követelés 1917. évi március hó 1. napján járt le s hogy alperes ezt a követelést mindezideig ki nem fizette s a felperes által alperes ellen vezetett végrehajtás — a lefoglalt ingóknak igénykereset folytán történt feloldása miatt — eredménytelen maradt. A valorizáció iránti igénynek a rendes magánjogi elévülési idő alatt újabb keresetlel való érvényesítése a bírói gyakorlat értelmében meg nem tagadható. A pusztán erre irányuló perben azonban alperes nem teheti újból vita tárgyává a peresfelek közt fennállott jogviszonyból származó jogokat s kötelezettségeket, sem pedig a most már kizárólag csak valorizálandó követelésnek a korábbi perben jogerősen elbírált jogalapját. Alperes alaptalanul panaszol a valorizálás miatt annálfogva, mert az átértékelés iránti igény lényegében nem kárkövetelés, hanem a valorizáció iránti igénynek pusztán a gazdasági okokból bekövetkezett koronaromlás az alapja, következőleg az adós fizetési késedelme alatt bekövetkezett értékcsökkenésének megtérítését a hitelező jogosan igényelheti s így helyt foghat a valorizáció oly esetben is, midőn az anyagi jog szerint az előbbi állapot a felek közti ügylet üirpis volta miatt állítandó helyre. Ezekből folyóan nincs a valorizáció szempontjából jelentősége annak, hogy a felperes részére megítélt követelés tiltott ügyletből származik s hogy az eredeti állapot visszaállítása a peresfelek mindegyikének törvénybe ütköző cselekménye folytán vált szükségessé, hanem alperes a felperestől jogosulatlanul felvett 6559 K 30 f-t, amelynek megtartásához a jogerős marasztaló ítéletek folytán joga nincsen — felperesnek feltétlenül megtéríteni köteles. A fennforgó esetben azonban csali 20% erejéig való valorizálás jelentkezik méltányosnak, mert a fellebbezési bíróság által felhozottakon kívül nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy felperes e per megindításával évekig késedelmeskedett s ezáltal maga is okot szolgáltatott arra, hogy követelését később leromlott értékű koronákban kaphatja meg, és emellett az alperes vagyoni helyzete sem, aki a per adatai szerint 80. életévét meghaladta, a csatolt igényperbeli iratokból megállapíthatóan szerény anyagi viszonyok között van, úgy hogy a 20%-on felüli valorizálás már ezért sem jelentkezik méltányosnak.