Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

32 Hiteljogi Döntvénytár. 34-iki lejáratú, a kényszeregyesség szerinti hányadnak, 840 K-nak a megfizetését. Ez a követelés alperes eme kijelentéseiből folyó előadása és arra vonatkozóan kiállított váltóbeli lejáratnál fogva is 4 918. évi december 31-én esedékessé vált. Ettől az időtől kezdve a magyar korona olyan mérvű értékcsökkenést szenvedeti, hogy a 840 K ma számbavehető értéket nem képvisel s annak megfizetése által a késedelmes adós kötelezettsége alól nem szabadulhal. A pénznek a késedelem ideje alatt bekövetkezett romlásáért az adós felelős, s ezt a felelősséget sem a hitelezőnek a behajtás körül tanúsított késedelme, sem az adós fizetési késedelmének a vétlensége meg nem szünteti, mert a felértékelésnek az alapja egyedül a pénz romlása és így a hitelező, illetve az adós késedelmének csupán a felértékelés mértékére nézve van és lehet szerepe. Ezt az anyagi szabályt sérti tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel felperest a felértékelés iránti igényével elutasította. A felértékelés mérvét illetően irányadó az, hogy alperes 1918 december 31-én fizetni tartozott volna, viszont, hogy felperes követelését a kényszeregyességi eljárás folyamán be nem jelentette s keresetét is csupán 1925. évi április 17-én indította meg, továbbá, hogy ezt a késedelmét nem mentesíti az, hogy követelése megfizetését az 1919—1922. évek folyamán többször sürgette. Mindezen körülményeknek mérlegelése mellett, a méltányosság követelményeinek is megfelelően, a kir. Kúria a felértékelés mértékét 40%-ban találta megállapítandónak. Ennek következtében a magyar korona 1918. évi december 31-iki 30*50 és a legutóbbi 0"0Ó725-ös zürichi árfolyamára tekintettel, 4206-os szorzószám mellett a felperest megillető 840 K teljes 100%-os felértékelés mellett 3.533,250 K-t tenne ki, aminek 40%-ka 1.413,260 K-nak, ez pedig 113 pengő 05 fillérnek felel meg; — miért is a fellebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatása mellett alperest a rendelkezés értelmében kellett elmarasztalni. Valorizálás az előbbi állapot helyreállításául; turpis causa 21. nem érinti elvileg sem a valorizálás kérdését, sem ennek mértékét. (Kúria 1927 febr. 8. P. VII. 2995 1926. sz.)