Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

20 Hiteljogi Döntvénytár. ki nem állíthatlak, a K. T. 39. £-a szerint ugyanis a cégvezető jogkörének a korlátozása harmadik irányában joghatállyal nem bír. Csak a tényállásnak a fent kiemelt kérdésben való nemleges megállapítása esetére kerülhet tehát a sor annak eldöntésére, hogy a nevezett fíókintézeii lisztviselők, mint egyszerű kereskedelmi alkalmazottak, micsoda jogkörrel voltak az alperesi főintézet által felruházva, illetve, hogy fiókintézeti meghatalmazotti jogkörük mennyiben volt korlátozva? Védekezett e mellett az alperes azzal is, hogy az egyenes adós azt a tartozását, amelyre a perbeli garancia vonatkozik, már kifizette a felperesnek. Ha ez való, ügy ez a körülmény az alperes kezességi kötelezettségét is megszüntette, ennek, mint a kereseti követelés megszűntét eredményező körülménynek kiderítése tehát még abban az esetben is perdöntő fontosságú, ha a perbeli garancialeveleket aláírt fenntnevezett tisztviselőknek cégvezetői jogosultsága (a kérdéses időben) megállapíttatnék. A fellebbezési bíróság ebben a döntő fontosságú kérdésben sem állapította meg a tényállást. Minthogy a fentiek szerint hiányosan megállapított fellebbezési bírósági lényállás alapján ez az ügy felülvizsgálati döntésre még nem alkalmas, ezért a fellebbezési bíróság ítélete feloldandó volt. = Nézetem szerint ;i döntés aggáhos, mert bank-tiókintézet vezetésével megbízott tisztviselők oly kereskedelmi meghatalmazottak, akiknek jogköre banktiókok által köztudomás szerint jutalék ellenében kiszolgáltatott garancialevelek kiszolgáltatására, mint az ily fiók vezetésével rendszerint járó ügyletre kiterjed, már a K. T. sz. 43. §-nál fogva. A korlátozás pedig harmadik személyekkel szemben csak akkor volna hatályos, ha ezek arról tudomással bírtak volna. Nyugdíj: 192i július l-e után kötött egyesség 14. mellett az alkalmazott jogának a meghaladó részre megállapítása értelmezés alapján. (1926. évi XVI. te. U. §. 2. bek.) (Kúria -1927 febr. 4. P. II. 3807,1926. sz.) Indokok: Az 1926: XVI. Ic.-nek a jelen perben is alkalmazandó 14. % 2. bekezdése szerint, ha a felek a nyugdíjjárandóság összegér, az 1924. évi július hó 1. napja után a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével egyességgel megállapították, a járandóság összegére tovább is az egyesség az irányadó. Az 1924. évi július hó 24-én — tehát a fentjelzett időpont után — kelt 2 •/. alatti okiratol azonban nem lehetett olyan egyességnek tekinteni, mely felperes nyugdíjjárandóságának öszszegét a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével megállapí-