Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hileljogi Döntvénytár. Alkalmazotti végkielégítés szempontjából hadifogság 100. csak annyiban marad számításon kívül, amennyiben olyan katonáskodásból ered, amelyet az alkalmazott 1919:111. tc.-ike után teljesített. (Kúria 1927 szept. 13. P. II. 7189/1926. sz.) Indokok: ... Az 1910/1920. M. E. számú rendelet 3. és 9. §-ai adják meg, amelyek az alkalmazottnak járó végkielégítés szempontjából irányadó szolgálali időbe azt az időt is beszámítani rendelik, amelyet az alkalmazott 1914 július 25. és 1919 március 21-ike között katonai szolgálatban töltött és amivel egy tekintet alá esik az az idő is, amely alatt az alkalmazott az ellenség által személyes szabadságában (mint hadifogoly, tusz, internált) korlátozva volt. Ennek a szabálynak helyes értelme viszont nem azt jelenti, hogy a hadifogságban töltött idő is csak az 1914 július 25. és 1919 március 21-iki időhatárok közé eső terjedelemben volna figyelembe veendő, hanem azt, hogy a hadifogság egész tartalmában az alkalmazott javára esik, amennyiben az a jelzett időhatárok közötti katonai szolgálattal kapcsolatos és a hadifogság csak annyiban marad számításon kívül, amennyiben olyan katonáskodásból ered, amelyre a kedvezmény kiterjesztve nincs t. i. az 1919 március 21-ike után teljesített katonáskodásból, ami a kérdéses rendelet rokon természetű 14. §-ának szövegéből is kitűnik. A felperes által 1914 augusztus 1-től — 1918 november 3-ig katonai szolgálatban, majd ettől az időponttól 1919 október végéig olasz hadifogságban eltöltött egész időtartam léhát már ez alapon az alperes szolgálatában eltöllöttnek veendő, annál is inkább, mert alperesnek az a lénye, hogy felperest ezen egész időre állandóan fizetésben részesítette, annak elismeréséi is magában foglalja, hogy alperes a szolgálati viszonyt felperes katonai szolgálata dacára továbbra is fenntartotta, folytatni kívánta és azt megszűntnek nem tekintette. Nyugdíjvalorizálás német márkában kikötött nyugdíjra. 101. Az 1926: XVI. tc. nem vonatkozik a külföldi pénznemben kikötött nyugdíj átértékelésére, de a nyugdíjas az átértékelést mégis az általános jogszabályok értelmében követelheti. (Kúria 1927 szept. 9. P. II. 3423/1926. sz.)