Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

142 Hiteljogi Döntvénytár. Indokuk: Az 1926: XVI. tc. 1. §-a csupán a magyar törvényes értékben járó nyugdíj átértékeléséről rendelkezik és ekként a német birodalmi márkában kikötött kereseti nyugdíjátértékelésére nem vonatkozik. E törvény azonban nem tiltja a külföldi pénznemben vállalt tartozások átértékelését; és a nyugdíjas e követelésének átértékelésétől el nem zárható, mert a német birodalmi márkának a koronáét jóval meghaladó értékcsökkenése melleit a nyugdíjkötelezettségnek változatlan mennyiségű, értékvesztett papirmárkával teljesítése — mint a nyugdíj rendeltetését már nem szolgáló — megfelelő teljesítésnek nem volna tekinthető. A jelen esetben pedig annál inkább van helye átértékelésnek, mert alperes a kereseti tartozásnak bizonyos fokú átértékelését maga is elismerte azzal, hogy az aranymárka és papirmárka közölt 1920 január hó 1-én fennálló értékkülönbözetnek 75%-a fejében 15 40 aranymárka havi nyugdíjat ajánlott fel. A nyugdíjjárandóság átértékelt összegének bírói megállapításánál a Pp. 271. §-ára tekintette] minden körülményt, különösen a feleknek vagyoni helyzetét és az adósnak teljesítő képességét méltányosan figyelembe kell venni. Az, hogy alperes a felperes jelenlegi utódának mennyi fizetést ad, egymagában nem szolgálhat az átértékelés alapjául, mert a jelenlegi javadalmazások meghatározása a kereslet és kínálat, üzleti verseny és más egyéb, a vagyoni helyzettel nem szorosan összefüggő körülményeknek is eredménye; ez a körülmény csupán tájékoztató adatul vehető figyelembe. Másrészt azonban a budapesti üzlet veszteséges volta sem lehet irányadó, mert az alperes összes vagyoni és jövedelmei viszonyait kell számításba venni. Minthogy pedig alperes arra nézve, hogy egész üzlete veszteséget szenvedett, semmiféle adatot nem szolgáltatott, sőt azt adta elő, hogy veszteségei csak korábban merüllek fel, ma már üzlete nyereséggel jár; minthogy ilyen adatok hiányában fel sem tehető, hogy olyan világcégre, aminő alperes, a felperes részére megítélt havi 145 aranykorona elviselhetetlen volna ; minthogy felperes 70 évet meghaladó koránál, vagyontalan és keresetnélküli voltánál fogva a nyugdíjra rá van utalva és a megállapított összeg megélhetéséhez csak szerény mértékben alkalmas hozzájárulni: a kir. Kúria is megfelelőnek találta a fellebbezési bíróság által megállapított összeget, mint amely felperes viszonyait tekintetbe veszi és alperesre nézve sem elviselhetetlen.