Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Ilileljogi Döntvénytár. mert magában véve abból, hogy a P—i takarékpénztár elnökigazgatója a Pénzintézeti Központ igazgatóságának tagja, az ezen inlézzt alkalmazásában álló nevezett szakértő elfogultságára következtetés nem vonható és így a fellebbezési bíróság nem sértett szabályt azzal, hogy őt érdektelennek és véleményét aggálytalannak tekintette. Ezek szerint irányadó a fellebbezési bíróság ama megállapítása, hogy a régi részvényesektől elvont részvénymennyiségnek részvényenként 1050 K árban a P—i takarékpénztár részére történt juttatása az alperesi részvénytársaság és ekkép a részvényesek érdekeinek megfelelt és így az ügy ily állása mellett jelentőségét vesztette az a kérdés, hogy a fennebb említett egységár a részvény belértékénél lényegesen alacsonyabb volt-e. A kifejtettekhez képest elfoglalt jogi állásponttal szemben a belérték mennyiségének kérdésére és a tényállás kiegészítésére, illetőleg kiigazítására vonatkozólag a felek részéről előterjesztett felülvizsgálati panaszok, továbbá a felperesnek az általa ajánlott bizonyítás mellőzése miatt támasztott panaszai, mint tárgytalanok, bővebb méltatást nem igényelnek. Ezekből következik, hogy a kereset tárgyát képező közgyűlési határozat nem sérti az anyagi jogot és az idevonatkozólag korlátozást nem tartalmazó alapszabályokkal sem ellenkezik és így annak hatálya a KT. 174. §-a alapján meg nem támadható; a fellebbezési bíróság ily értelmű döntése tehát helyes lévén: ezért a felperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Szolgálati szerződés: Máv. alkalmazottal szemben felmondás szabálytalanságának kérdése 11. létszámapasztás alkalmával. (Kúria 1927 jún. 21. P. II. 2620/1926. sz.) Indokok : Az 1922 : í. tc. 24. §-a alapján az államvasúti alkalmazottak közül azokat, akiknek állása az 1921/1922. évi költségvetési előirányzatban létszámfeletiivé vált és akik a létszám csökkentés céljából szabályszerű elbánás alá voltak vonandók, az államvasutak vezetősége mint munkaadó volt jogosítva kijelölni. A munkaadó határozhatta meg azt is, hogy a törvényben megszabott kereten belül megüresedő állásokra kiket tart kinevezendőknek és azok közül, a kik korábban szabályszerű elbánás alá vonattak, kiket tart a szolgálatra alkalmasaknak. Ez a munkaadónak olyan discretionális joga, a melyet egy részéről a saját üzleti érdekeinek, másrészről az alkalmazandó személyes képességének és egyéni tulajdonságainak figyelembe 8*