Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hileljogi Döntvénytár. 93 havi fizetésnek felelne is meg, a Z. r.-t. által önként nyújtott további hathavi fizetéssel (30,000 S. H. S. korona) együtt felperesek nagyobb összeget kaptak, mint amennyi őket e címen alperestől megillette volna ; ennélfogva alperestől ez illetmények kiegészítését nem követelhetik. A fent kifejtettek szerint B. Imre felperes H. József és G. L. Pál jogán indított keresetével nem véglegesen, hanem — mint időelőttivel — csak ezúttal utasítható el; ennélfogva felülvizsgálati kérelmének részben helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét ilyen értelemben kellett megváltoztatni; egyebekben azonban felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. Ellenben S. Gézát a dr. S. Ottó jogán és H. Józsefet K. Bertalan jogán indított keresetével a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály sértése nélkül utasította el; ugyanazért ezeket a felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. Szolgálati szerződés: remuneráció 56. törvény, szokás alapján. (Kúria 1927. ápr. 26. P. II. 937 1926. sz.) Indokok: Eldöntendő kérdés az volt, jár-e az 1923 április 30-ig az alperes szolgálatában állott felperesnek remuneráció az 1921., 1922. évekre, és az 1923. év első négy hónapjára. A fellebbezési bíróság megállapította, hogy a felperes a remuneráció kikötésére vonatkozó megállapodást nem tudta bizonyítani ; és abból a tényből, hogy a remuneráció összeget a bécsi igazgatóság mindenkor a mérleg, a gazdasági helyzet és a korona állásának figyelembe vételével állapította meg; hogy A. és A. nevű tisztviselőkön kívül, kiknek, remunerációját Írásbeli szerződés biztosította, az 1921. és 1922. években alperes tisztviselői közül senki sem kapott remunerációt; hogy ezek az évek veszteséggel végződtek; továbbá, hogy a felperesnek az 1921. évre S. R. vezérigazgató által kiutalt 100,000 korona előleg nem ezen a címen, hanem burkoltan, felperes fivére T. E. számláján könyveltetett el ; nem nyilvánvalóan helytelenül juthatott a fellebbezési bíróság arra a következtetésre, hogy a íelperes által az 1921., 1922. évekre és az 1923. év első négy hónapjára követelt remuneráció sem a felek megállapodása, sem szokás alapján felperest meg nem illeti. Ez a ténymegállapítás pedig a Pp. 534. §-a értelmében felülvizsgálattal meg nem lámadható.