Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 81 Felperesnek ez a panasza alaptalan, mert egyrészt az a tekintetben a Pp. 402. §-a értelmében egyediili bizonyítékul szolgáló tárgyalási jegyzőkönyvek s mellékletei nem nyújtanak alapot annak a megállapítására, hogy felperes az állította tény bizonyítására a Nemzeti Bank megkeresése iránt indítványt terjesztet volna elő; másrészt pedig, mert az a tény, hogy a deviza rendelet értelmében feltétlenül érvénytelen ügylet illetően a Deviza-központ esetleg ellenkező álláspontot foglalt volna el, az ügylet érvénytelenségét nem érinti. Nem vitás az, hogy alperes az l) a. levele dacára a 12 millió német osztrák korona valutát nem szállította s hogy ezért a felek közt J 923. évi december hó 31-én nyilván az alperest terhelő eredeti állapot visszaállításának kötelezettségéből kifolyólag, a C) a. szerint ez a megálapodás létesült, mikép a korona értékromlására tekintettel a felvett összeg helyett alperes 24.440,000 K-át fizet 1924. évi január 3-án a felperesnek. Ebben az összegben tehát felperes követelésének valorizált összegéi és pedig összegszerűség tekintetében az alperessel egyetértőleg is megjelölte. Tény az, hogy alperes csupán 1924. évi március hó 29-én 23.500,000, ápr. 5 én pedig 5.700,000 összesen tehát 29.200,000 K-ányi fizetést, teljesített. Mivel pedig e szerint alperes a felperes szerint is az általa átadott összegnek több mint 100%-os valorizált értéken felül még kosztkamatokat is magában foglaló 24.440,000 Kán felüli összeget fizetett: a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály sérelme nélkül utasította el a felperest a már felvett összeget meghaladó összeg iránt átértékelés címén támasztott kereseti igényével annál is inkább, mert felperes, bár h/15) alatti levele szerint 24.440,000 K-ányi követelésének értékét e levelének 1924. évi február 19-iki kelte idejekor ennek több mint kétszeresére teszi, ennek ellenére összes tőkekövetelését a 24.440,000 magyar koronának megfelelő német osztrák koronában jelentvén csak be az alperes ellen lefolytatott és 25%-os kvótával jogerős befejezést nyert kényszeregyességi eljárásban: felperes a C) alattiban megállapított s bejelentett összegen felüli valorizáció iránti igénvéről lemondottnak tekintendő s az alperes részéről teljesített 29.200,000 magvar koronányi fizetéssel a felperesnek követelése megszűnt. Nem nyújt alapot a felperes valorizációs igényének megállapítására az a körülmény sem, hogy az alperes a C) alattiban kézizálogul s így külön kielégítési alapul lekötötte teherautóját, mert ez felperes bejelentett követelésének csupán a kvótán felüli részének a kielégítésére szolgálna alapul, de mert az előbb kifejteltek szerint felperes követelése az alperesi fizetéssel nem csupán a kvóta szerinti 25% erejéig, hanem teljes kielégítést Hiteljogi Döntvénytár. XX. 6