Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

74 Hiteljogi Döntvénytár. Valorizálása megőrzés végett kamatra átvett készpénznek 46. azon az alapon, hogy az átvevő az átvételkor volt értéket tartozott visszaadni. (Kúria 1927 máj. 5. P. IV. 7817/4926. sz.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a felek közötti jogviszony az iratok mellett C) alatt elfekvő, az alperes által 1917 november 10. napján kiállítóit okirat szabályozza. Ebben az okiratban az alperes elismeri azt, hogy a felperestől 5050 K-t megőrzés végett 5% kamatra átvett és kötelezi magát, hogy ezt az összeget egynapi felmondás megelőzésével bármikor visszafizeti a felperesnek. Az okirat ezen tartalmából, a felek előadásából és a per egyéb adataiból megállapítható, hogy ezen ügylet létrejöttekor a felek kétségtelen szándéka és célja az volt, hogy az alperes az 5050 K-t megőrzés végett átveszi és ezt az értéket a felperesnek az okiratban megjelölt időben visszaadja. Ebből egyszersmind nyilvánvaló, hogy az alperes az iránt vállalt kötelezettséget, hogy azt az értéket szolgállatja vissza a felperesnek, amely értéket megőrzés végeit átvett. Ezt az értéket pedig csak abban az esetben téríti meg a felperesnek, illetve az alperes csak abban az esetben tesz eleget vállalt kötelezettségének, ha átértékelve téríti meg a felperesnek az ettől átvett összeget. A felek között az előadottak szerint létrejött megállapodásnak a felek ügyleti szándékát kifejező fellételeiből következik a felperes követelése átértékeléséhez való igényének jogossága. Alapos ezért felperesnek ezen irányú felülvizsgálati támadása. Az átértékelés kezdőpontjául a kir. Kúria az állandó gyakorlatnak megfelelően azt az időpontot határozta meg, amikor az alperes ezt az összeget átvette és üzletébe fektette; az átértékelés mérvét pedig 50%-ban állapította meg, mert a bírói gyakorlat szerint rendszerint alkalmazandó ezen aránykulcstól való eltérésre az adott esetben ok nem forog fenn. A kamat mértéke tekintetében az okiratban kitett kamat volt irányadó, amelynél magasabb kamattal a kereseti követelésnek átértékelt megítélése folytán az alperes nem terhelhető. Mindezekhez képest a kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet adva, az alperest a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt marasztalás helyett a felperes által a meg nem támadott tényállás szerint 1925 május, június vagy július hónapok valamelyikében felmondott 5050 K tőkének az alperes által való átvétele napjától 1917 november hó 10-től kezdődőleg