Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

70 Hileljogi Döntvénytár. hogy «ne hagyja alperes a dolgot perre kerülni, mert kellemet­lenségei lesznek)); ez utóbbi annál kevésbbé, mert alperes e kijelentés ismeretében felperest állásának elfoglalására felhívta, ennélfogva felperes jogos igényeinek ez a netán erélyesebb szor­galmazása alperes jogos érdekeit nem sértette, miért is ezek a tények sem szolgálhattak okul arra, hogy alperes a jogos kíván­ság teljesítésének meggátlása céljából sérő tilalmat bocsásson ki. Alperesnek ezt a magatartását tehát alkalmasnak kellett mi­nősíteni arra, hogy felperesnek helyzetét abban a vállalatban, melynek vezetésére volt hivatva, lehetetlenné tegye és amellyel alperes formaszerű elbocsátás helyett oda törekedett, hogy az önérzetében méltán sértett felperes állását mielőbb elhagyja; ez pedig a kir. Kúriának már elfoglalt jogi álláspontja szerint jogot adott a felperesnek arra, hogy három évre szóló szolgálati szer­ződését alperes hibájából azonnali hatállyal felbontsa és a szer­ződés felbontására okot adó alperestől kártérítést követeljen. Miért is a fellebbezési bíróság ítéletének e részben megváltoz­tatásával felperes kilépésének jogosságát és kártérítési kereseti jogát meg kellett állapítani. Ez álláspont mellett nem igényelt eldöntést az a kérdés, vájjon a megítélt fizetési különbözet visszatartása a szerződés felbontására okot adó szerződésszegésnek tekintendő-e vagy nem? Versenytilalom. 50. Ha az alkalmazott a versenytilalom ellen vétett, de a főnök erről közvetlen tudomást szerzett s mégis csak hosszabb idő múlva bocsátotta el, az alkalmazott magatartása megbocsátottnak tekintendő. (Kúria 1926 április 28. P. II. 4871/4925. sz.) indokok: A KT. 53. §-ában foglalt és a versenytilalomra vonatkozó rendelkezéseknek, valamint az 1884: XVII. tc. 92. §. h) pontja alapján való felmondás nélküli elbocsátásnak az az előfeltétele, hogy az alkalmazottnak kereskedelmi ügyletek köté­sével saját vagy más részére való foglalkozása főnökének kifeje­zett vagy hallgatólagos beleegyezése nélkül történjék. A fellebbezési bíróság azonban eljárási jogszabálysértés nél­kül állapította meg, hogy alperes tudomással bírt arról, hogy fel­peres rendes áron tőle izzólámpákat és árammérő órákat vásá­rol, azokat az elszakított területre átviszi és ott a maga szám­lájára eladja. Abból a megállapított tényből, hogy az esztergomi villamos művek felügyeletével megbízott alperesi főfelügyelő nemcsak arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom