Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. 71 adott utasítást felperesnek, hogy az alperes cégnek Cseh-szlovak területen levő telepei és üzemei részére árúkat továbbítson, hanem arról is tudomása volt, hogy felperes világító testek és árammérő órák átvitelével és eladásával foglalkozik: nem nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság arra a ténymegállapílásra, hogy erről alperesnek is tudomása volt; mert a megbízott tudomása a megbízó tudomásával egy jelentőségű; alperes részvénytársaság pedig az esztergomi üzem felügyeletével A. K. főfelügyelőt bízta meg, aki felperesnek közvetlen fellebbvalója volt; e megbízásból folyik tehát, hogy nevezett ellenőrizte a felperes tevékenységét és joghatályosan vehette tudomásul felperes eljárását. Minthogy pedig nincs ténymegállapítás arra nézve, hogy akár a nevezett főfelügyelő, akár alperes az alperestől rendes áron vett izzólámpákat és árammérő óráknak felperes által történt tovább eladása ellen tiltakozott volna: helyesen tekinthette a fellebbezési bíróság ezt a magatartást hallgatag beleegyezésnek. E megállapítással szemben nem hivatkozhatik alperes a aSzolgálati Rend» 27. §-ára, mert habár a mellékfoglalkozás íízéséhez az igazgatóságnak írásbelileg kikért engedélye szükséges: a beleegyezés ilyen formaszerű engedély nélkül is hatályos, ha hallgatólagosan történik. Az 1922 január hó 24-én kelt X) alatti levélben alperes kifogásolta felperesnek azt az eljárását, hogy egy idegen típusú motornak Párkányban való eladásánál segédkezett és ebből anyagi előnyei származtak és a jövőre nézve ilyen ügyletektől felperest eltiltotta. Felperes e tilalom ellenére eladott F. N. nagyszombati lakosnak 50 darab 220 voltos, nem alperes által gyártott, tehát idegen származású izzólámpát és azokat a 2. •/. alatti számlával alperes nevében és nyomtatványán számlázta. Ez az eljárása » kétségtelenül beleütközött a versenytilalomba és alperes beleegyezésével sem volt menthető; minthogy azonban ez az eladás a 2.-/. alatti számla szerint 1923 szeptember hó 1-én történt és az iratok tartama szerint felperes ezt utólagosan ugyan, de még az 1923. évben B. J. alperesi felügyelőnek bejelentette, aki viszont A. K. főfelügyelőnél szóba hozta és ekként erről alperes a felperes felügyeletével megbízott természeti személyek útján még az 1923. évben tudomást szerzett és minthogy felperest csak 1924 május hó 21-én bocsátotta el: nyilvánvaló, hogy a hosszú időn át elnézett és megbocsátottaknak tekintendő vétség címén utóbb elbocsátási okot nem érvényesíthetett. Azt pedig a fellebbezési bíróság meg nem támadottan állapította meg, hogy felperes terhére olyan csempészés, mely alperes üzleti érdekeit veszélyeztette volna, fel nem merült.