Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. 59 Nem lenne kizárva, hogy a felperes ezt a különbözetet meghaladólag amiatt is kártérítést követeljen, mert a második kibocsátású részvényektől elesvén, az azok alapján a harmadik kibocsátású részvényekre gyakorolható elővételi joggal nem élhetett. Ezt a kárát azonban a felperes teljesen elháríthatta volna, ha fedezeti vétel útján annak idején megszerzi azt a 25 db második kibocsátású részvényt, amelynek alapján 2 db harmadik kibocsátású részvényre az elővételi jog gyakorolható volt. A nem vitás tényállás szerint azonban a felperes fedezeti vételt nem eszközölt; már pedig ha fedezeti vételt a tőzsdei árral biró árúkra vonatkozólag kártérítési jogának megalapozása végett nem is kellett eszközölnie; ily árúk tekintetében is köteles volt magát fedezni abban az esetben, ha a fedezéssel a további károsodás elhárítható volt. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy a károsultnak a kár lehető elhárítására kell igyekeznie és hogy kártérítésnek nincs helye, ha a kár keletkezésénél a károsult is közrehatott, bárcsak annyiban, hogy a kár elhárítását elmulasztotta. A felperes e szerint a harmadik kibocsátású részvények megszerzésének elmaradása miatt kártérítést nem követelhet. A kifejtettek szerint a felperes részére — a pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint a méltányosságnak megfelelően átszámított összegben — csupán az az értékkülönbözet jár kártérítésül, amely egyfelől azon összeg között, amelybe a 25 db második kibocsátású részvény a felperesnek belekerült volna, másfelől azoknak tőzsdei középára között mutatkozott akkor, amikor a felperes az 1920 augusztus 27. napján káráról értesülvén, a részvényeket fedezeti vétel útján megszerezhette volna. A per anyagában azonban nincsen megállapított adat arra nézve, hogy a részvényeket jegyző legközelebbi értéktőzsdén az 1920 augusztus 27-ét követő legelső tőzsdeüzleti napon mi volt a szóbanforgó új részvények tőzsdei ára s így a kártérítés mértéke tekintetében a kir. Kúria nem határozhat. Nyugdíjvalorizálás. 44. A 30 évet meghaladó ideig az alperes biztosítótársaság szolgálatában állott, vagyontalan és keresetképtelen, 1913. évben nyugdíjazott felperes részére, aki nyugdíjazásakor osztályvezető volt s nyugdíjazásakor évi 5152 K-t és havi tt-29'30 K aranyértékű nyugdíjat kapott, havi 3.500,000 K nyugdíj ítéltetett meg. (Kúria 1925 nov. 10. P. II. 4446/1925. sz.)