Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)
60 h'ileljogi Döntvénytár. A kir. Kúria: Alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes által 1924 október í. napjától kezdve fizetendő havi nyugdíj összegét, melybe az eddig teljesített fizetések beszámítandók, havi 4.600,000 K-ról havi 3.5uO,000 K-ra leszállítja. Egyebekben alperest felülvizsgálati kérelmével, felperest pedig keresetének ezt meghaladó részével,, valamint felülvizsgálati kérelmével elutasítja és a felülvizsgálat költségét kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az állandó bírói gyakorlat a pénzérték leromlása folytán rendeltetésének és a felek szándékának többé meg nem felelő és ezért névértékben való fizetés mellett az életfelfogás és a méltányosság szerinti teljesítésnek nem tekinthető nyugdíj átértékelhetését megállapítván: figyelemmel arra, hogy alperes havi 2.000.000 K nyugdíj fizetésére való kötelezettségét elismerte: ezúttal csak a nyugdíj összege volt felülvizsgálat tárgya. A bírói gyakorlat szerint a nyugdíj átértékelése ahhoz igazodik, hogy betöltse azt az eredeti rendeltetését, miként a nyugdíjas életfenntartásához számot tevőén hozzájáruljon, másrészt a nyugdíjfizetésre kötelezettre se legyen elviselhetetlen. E határok között az átértékelésnek a Pp. 271. §-a szerinti bírói megállapításánál a tényleges alkalmazottak jelenlegi illetménye figyelembe veendő adat ugyan, de nem lehet egyedül irányadó, hanem az átértékelt nyugdíj mértékét mindenkor az eset körülményei szerint kell meghatározni. Figyelembe kellett tehát venni a jelen pervitának ama körülményeit, hogy felperes ténylegesen 30 évet meghaladó időt töltött alperes szolgálatában és a nyugdíjba beszámítható 36 szolgálati év fölött rendelkezik ; hogy éleiének 70-ik évét betöltötte, vagyona nincs, kereselképtelen és fia eltartására van utalva ; hogy az 1913. évben történt nyugdíjazásakor évi 5152 K és havi 429 30 K aranyértékű nyugdíjat kapott, mely abban az időben szerény megélhetését biztosította; figyelembe kellett venni másrészt azt is, hogy a pénz leromlása oly országos csapás, mely mindenkit egyaránt sujt és amelynek a felek között való méltányos megoszlása indokolt, annál is inkább, mert ez országos csapás mindenkit igényeinek mérséklésére szorított; továbbá, hogy alperes, bár az ország leghatalmasabb és legjobban fundált régi biztosító intézete, a pénzromlás következményei alól szintén nem volt képes teljesen szabadulni és bár a mai helyzet szerint biztosítási szerződésekből folyó kötelezettségeit még átértékelés nélkül teljesíti, ámde díjtartalékai is nagy értékveszteséget szenvedtek és ekként békebeli vagyonát szintén nem tudta teljesen átmenteni, de emellett nem lehetett szem elől téveszteni, hogy egyfelől üzleti eredményei, másfelől az alperes által bemutatott zárszámadások és mérlegkimutatásokból megállapítható feltűnően nagy igazgatási költségei fizető és teherbíró képességére mutatnak ; továbbá, hogy a valorizált nyugdíj;