Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hileljogi Döntvénytár. zetesen arra, hogy a részvényeik alapján őket megillető szavazójogot a szerződésben kikötött módon fogják gyakorolni, mert szabadon, tehát megengedett módon határozhatják el magukat a szavazati jog miként való gyakorlására nézve. Hogy ez az elhatározás jövőbeli magatartásra vonatkozik, nem fontos, mert hiszen a legtöbb szerződés jövőbeli magatartási szabályoz. Pleonazmus, ha a szerződők azt is kikötik, hogy megállapodásaik jogutódaikat is köteíezik, mert hiszen csak a szerződő személyéhez kötött jog és kötelezettség nem száll át a jogutódra. A megokolás azért is helytelen, mert a részvényesek között kötött szerződés érvénytelenségét azon az alapon állapítja meg, hogy a részvényest a neki törvényben biztosított tagsági jogától fosztja meg s igy a részvénytársaság törvényes fogalmába ütközik. Nyilvánvaló ezzel szemben, hogy itt nem a részvénytársaság és részvényese között a£. T. 157. §-a szerint szabályozandó jogviszonyról van szó, hanem a részvénytársasághoz való jogviszony érintése nélkül a részvényesek intern megállapodásáról, amely a részvényest nem is fosztja meg szavazati jogától: a megállapodással a részvényesek csak az őket továbbra is megillető szavazó jognak bizonyos — kikötött — módon való gyakorlására kötelezik magukat. Már pedig ez nem ütközik sem a részvénytársaság fogalmába, amelyre nem is vonatkozik, sem a törvénybe, sem a jó erkölcsökbe, amit a határozat egyébként nem is állít. U. n. többségi szindikátus majdnem minden részvénytársaság részvényesei között alakul igen fontos s legitim részvényesi érdekek védelmére. A Kúria helytelen döntése szerint az ezek alapját tevő összes szindikátusi szerződések érvénytelenek volnának. Ad II. A döntés helyes, csak nem szabatos a fogalmazása. Helyes, mert az alapítók a maguk javára az elővételi jogot is kiköthetik az alapításkor az elidegenítésre kerülő részvényekre a címben megjelölt módon ; a fogalmazás ellenben azért nem szabatos, mert a vonatkozó alapszabályrendelkezés nem «a fennforgó nyomós okokból» érvényes, hanem az imént említett okból, vagyis azért, mert az alapítók az elővételi jogot maguknak kiköthetik s minden ily kikötés az alapszabályokba — s mindenekelőtt az alapítási tervezetbe — felveendő. Névhez való jog. 42. A K. T. 2k. §-a nemcsak a bejegyzett céget részesíti oltalomban a jogosulatlan cég használat ellen, hanem a névhez való jogot is; ez alapon harmadik magánszemély által használt a Sopronvárosi lóhúsüzem» toldat sérti Sopron város névhasználati jogát. (Kúria 1926 márc. 4. P. IV. 2265/1925. sz.) Indokok: A K. T. 24. §-a nemcsak a már létező és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett céget részesíti oltalomban a jogosulatlan céghasználat ellen, hanem a névhez való jogot is; a jogosulatlan céghasználat tehát nem kereskedővel szemben is fennforoghat. A névhez való jogban a cégszöveg jogosulatlan használatával szenvedett sérelem kimutatására pedig elegendő, ha a használt cégszöveg tárgyilag alkalmas a valóságnak meg nem felelő ama látszat keltésére, hogy a név használója azzal, akinek nevét használja, valamelyes vonalkozásban áll. Figyelemmel már most arra a nem vitás tényre, hogy Sopron városának magának is kisipari üzeme van, az alperes cég-