Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

ffíteljogi Döntvénytár. 55 kötelezőnek mondatott ki, a megállapodást megszegő részvényes minden egyes szerződésszegése miatt még meglévő részvényeinek felerészét a többi szerződő javára elveszti. A részvényeseknek olyan megállapodása, amely őket jogutódaikra is kötelezően, tehát mindenkorra korlátozza abban, hogy szavazójogukat az üzletmenet átváltozó esélyei között vagyoni érdekeiknek megfelelően szabadon gyakorolhassák: a részvényest a társasági ügyek intézésében közreműködésre irányuló és a törvényben (a K. T. 157. §-ának 9. pontjában) is biztosított fontos tagsági jogától fosztja meg és így a részvénytársaság törvényes fogalmába ütközik. A törvénybe ütköző ily megállapodásból pedig a bíróság előtt érvényesíthető követejés nem származik. Ennélfogva a fellebbezési bíróság az anyagijog megsértése nélkül utasította el a felpereseket az említett megállapodásra alapított követelésükkel; a felpereseknek emiatt emelt felülvizsgálati panaszuk tehát nem alapos. Ami már most az 5 drb részvényre vonatkozólag a felpereseknek anyagi jogszabály megsértésére alapított felülvizsgálati panaszát illeti, erre nézve a kir. Kúria kiemelendőnek találja, hogy a részvénytársaság a fennforgó nyomós okokból érvényesen vehette fel alapszabályainak 9. §-ába azt a rendelkezést, hogy bármely részvényes eladni kívánt részvényeire az alapítók elővételi joggal bírnak és hogy ennélfogva a részvényeit eladni óhajtó részvényes részvényeit az igazgatóság útján az alapítóknak felajánlani tartozik. Az alapszabályoknak a részvények szabad átruházására vonatkozó rendelkezései ugyanis rendszerint csak abban az esetben tekinthetők feltétlenül érvényteleneknek, ha a részvény forgalomképességét teljesen megszűntetik; az idézett rendelkezés azonban a részvények forgalomba kerülését nem tette lehetetlenné, hanem az alapítók érthető érdekében csupán korlátozta. Ámde nem vitás, hogy a szóbanforgó rendelkezés a peresfeleknek, mint a részvénytársaság alapítóinak tudtával és közreműködésével vétetett fel az alapszabályokba. Ezzel a ténnyel szemben pedig a peresfelek által a részvényekre vonatkozólag kötött olyan vételi szerződésnek, amelyben az említett szabállyal a többi alapító elővételi jogának sérelmével maguk az említett szabályt alkotó felek helyezkednek szembe: a kir. Kúria megítélése szerint joghatály nem tulajdonítható. Az anyagi jognak megfelelően ítélt tehát a fellebbezési bíróság, mikor a felpereseket a vételi szerződésre alapított követelésükkel is elutasította. E szerint a felpereseknek emiatt emelt felülvizsgálati panasza szintén nem alapos. = Ad I. A döntés helytelen. A részvényesek érvényesen köthetnek (u. n. szindikátusi) szerződést, amellyel magukat bizonyos magatartásra kötelezik, neve-