Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. sége csak a vevőt jogosította arra, hogy az ügylettől esetleg elálljon. , (Kúria 1926jan. 8. P. VII. 4271/1925. sz.) Indokok : Nem vitás, hogy az alperesnek 3.'/. alatti eladási ajánlata folytán az utóbbitól két rendelést tett, 1924 április 9-én öl vagon és 1924 április 14-én további 50 vagon faárut (4. /. és 5.v'. alatti rendelések) rendelt. A felülvizsgálat szempontjából az az eldöntendő kérdés, hogy felperesnek ezen második (5. •/. alatti) rendelése folytán az első öt próbavagónon felüli, további 50 vagon faárura vonatkozó adásvételi ügylet a peresfelek között végérvényesen létrejött-e 7 Magából a valódiságra nézve nem kifogásolt 1924 május 9-én kelt G) alatti levelezőlap tartalmából kétségtelen, hogy létrejött, mert ebben az alperes azt írja a felperesnek, hogy amennyiben az öt próbavagón megfelelő lesz, a többi vagyis 50 vágón fát is szállítani fogja, ezzel a kijelentésével pedig az alperes ez 50 vagonra vonatkozó felperesi rendelést is elfogadta, az öt első próbavagón faáru megfelelő volta esetére. Ez utóbbi kikötés az ügyletet az 50 vagonra vonatkozó részében feltételessé semmiképpen sem tette; mert amennyiben az öt próbavagón nem kötésszerű árút tartalmazott volna, ez csak a felperest, mint vevőt jogosította volna fel arra, hogy választása szerint a további 50 vágón tekintetében esetleg elálljon az ügylettől, de nem nyújtott volna jogszerű alapot az alperesnek arra, hogy ebből az okból ő tagadja meg a további 50 vágón szállítását. A fellebbezési bíróságnak a felperes részéről megtámadott ítéleti döntése tehát az anyagi jogba ütközik. Nem vitás, hogy az alperes ebből az 50 vagon faáruból sem szállított semmit, következőleg a felperes keresetének jogalapja ez 50 vágón faárra vonatkozólag épp úgy megáll, mint az első öt vagonra vonatkozóan. Ezen 50 vágón faárura eső kárösszgg mennyisége tekintetében az irányadó tényállás szerint a vétel tárgyául szolgáló faárunak piaci ára a teljesítés idején vagónonkint 7200-lei volt, az ennek megfelelő vagónonkénti (\ 200— 6000 =) 1200 lei árkülönbözet volt tehát a kár összegének kiszámításánál alapul veendő. Alperes tehát 50-szer 1200, vagyis 60,000 leinek a tényleges fizetés idején megfelelő magyar korona összeget tartozik még a felperesnek törvényes késedelmi kamataival együtt megfizetni. Vétel létrejötte 31. nem állapíttatott meg, mert a jelen volt ajánlattevő által kínált vételárat a másik fél ugyan