Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Úöntvénylár. Valorizálása csendestárs javára kikötőit minimális n y ere ség rés zesed és 11 e k. *24. Felperes, gyakorló oruos javára, aki csendestársa elsőrendű alperes téglagyáros cégnek, az általa a csendestársi jogok és a gyár tiszta jövedelme tíz évért át, minimális összeggel garantált egyharmadának kikötése mellett 1V12 évben szolgáltatott 50,000 korona után a minimummal garantált évi 5000 K valorizálta/ott. ^ „. ,, „ ,,„, m& Bj Indokok: A pört uraló jogkérdés, hogy felperes, mint az elsőrendű alperes cég téglagyárának csendestársa az A) alatti, még 1912-ben kötött szerződésre tekintettel, az 50,000 K tőkéjének legalább is 10%-ban meghatározott évi 5000 K haszonrészesedést átértékelten (valorizállan) követelheti-e. k mosl felhívott alaki valódiság és tartalmi valóság tekintetében nem kifogáson A) alatti okiratban ugyanis az elsőrendű alperes cég a balatonbogiári téglagyárának megvételére kölcsönadott 50,000 K ellenében arra az esetre, ha felperes, körorvos — családi tekintetekből T—ról városi székhelyre átköltözik — az 50,000 K kölcsön kamata helyeit a csendestársi jogot és azt biztosította, hogy tíz éven át a gyár tiszta jövedelmének egyharmadát (33%), de mindenesetre az 50,000 K-nak legalább a lOVát (évi 500U K-át) kapja haszonrészedesként. A kir. Kúria úgy találta az alpereseknek eljárási és anyagjogi jogszabálysértésre fektetett felülvizsgálati panaszaival szemben, hogy a fellebbezési bíróságinak az a döntése — amellyel az 1922., 1923. és 1924. évi összesen 15,000 K, haszonrészesedést az 1912. évi szerződési idő koronaárfolyamának alapul vétele mellett — a teljesített fizetések megfelelően átértékeli beszámítása mellett — megítélte — jogszabályt nem sértett. Alaptalan az a panasz, hogy a fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy az A) alatti szerződésnek fenti irányban való megkötése a felperes megélhetésének biztosítását célozia, iratellenes volna. (Pp. 534. §. 3. bek.) Felperes ugyanis a cég volt tulajdonosának veje, a jelenlegi cégtulajdonosnak (másodrendű alperes) sógora volt; az A), E), F), B) alatti okiratokból kitűnik, hogy a család felperesnek eredeti székhelyéről valamely városba való beköltözését főleg a felperes felesége (a másodrendű alperes nővére), érdekében állandóan szorgalmazták. A B) alatti (1922 április 27.) okiratban másodrendű alperes cégtulajdonos hangsúlyozta ugyanis, hogy «a haszonrészesedéssel nővéremnek T—ról való távozását kívántuk ugvanis előmozdítani, amennyiben sógorom (felperes) másutt való letelepe3*