Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. (lése esetén mindenkor tartolt a biztos jövedelmének a bizonytalan­nal való felcserélésétől)); az A) alatti okirat 12. pontja felperesnek T — ról való elköltözése esetére a kölcsönösszegnek 10°ó-át min­den eshetőség dacára is biztosítja a társas viszony tartamáig; az A) alatti létrejöttét megelőzőleg az 1912 április 8-án kelt E) alatti levélben, a volt cégtulajdonos (felperes apósa) a felperes elköltözését T— ról nyomatékkal sürgeti és kecsegteti őt azzal, hogy az 50,000 K-nak a téglagyári vállalatba való befektetése a felperes jólétét fogja szolgálni, amit egyenesen «garantáb) is; az 1913 augusztus 19-én kelt F) alatti levélben maga másod­rendű alperes (cégtulajdonos) a felperes megélhetési aggályainak eloszlatása végeit utal a gyár fejlődésére és a gyár jövedelmeiből testvéries osztozkodást helyez felperesnek kiköltözése esetére ki­látásba; az 1922 november 6-iki II) alatti levélben is elismeri másodrendű alperes, hogy T—ról való elköltözése esetére «biztos jövedelmet biztosítottak)) felperesnek. Mindezen okiratok most felhívott tartalmának helyes értelmezé­sével jutott el tehát a fellebbezési bíróság ahhoz a ténymegálla­pításhoz, hogy az A) alatti okirat 11 pontja, a felperesnek, aki 1915 szeptember havában T—i székhelyét elhagyta és P—re köl­tözőit, az évi legkisebb 5000 K haszonrészesedéssel a megélhe­tését kívánta lehetővé tenni. Alperes cég 1912-ben biztosította az 5000 K-át, akkor tehát, amidőn a magyar korona teljes értékű volt és amely összeg a fellebbezési bíróság meg nem támadott ítéleti tényállása szerint is a felperes teljes megélhetését akkor valóban biztosította is. A Pp. "267. §. értelmében a köztudomású tényekel nem kell bizonyítani és így a fellebbezési bíróság eljárási jogszabály meg­sértése nélkül állapíthatta meg azt a további a gyakorlati élet­tapasztalatokkal megegyező, de az alperes által is részben beismert tényt is, hogy az alperesi téglagyár, mint iparvállalat értéke és jöve­delme a korona értékének romlása idején emelkedő irányzatot mu­tál, kövelkezéskép a felperes javára legalább is évi 5000 (1912-iki) koronában kikötött haszonrészesedésnek alapja és fedezete az al­peres cég értékálló, nagy jövedelmet hajtó iparvállalatában megvan. Erre való különös tekintettel alperes cég az F) alatti (1913, évi) levelében kifejezett ((testvéries osztozkodás)) fogalmával is ellentélbe jönne, hogyha a felperes megélhetését biztosító évi 5000 koronát nem teljes (eredeti) értékben szolgáihalná. Az átértékelés kezdőpontjának megállapításával, ami az al­pereseknek az előző időben a fizetés tekintetében tanúsítón maguk­tartására figyelemmel magában véve nagyfokú mérséklést jelent — a kir. Kúria — a fentieken kívül még az alperes jogi érvelésé­vel szemben kiemeli, hogy a Pp. 413. §-a, amely íléleii előzetes

Next

/
Oldalképek
Tartalom