Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár, A fentebbiekből önként következik, hogy az alperes azt a kárt, amely az esedékesség napja és a letétbehelyezés napja közt a korona romlása, folytán beállott értékkülönbözetben nyilvánul, késedelmének folyamányakép az alábbiak szerint megtéríteni tartozik a felperesnek : valamint megtéríteni tartozik azt a további kárt is, amely annak folytán állott elő, hogy a fenti értékkülönbözetet 1920 január 23-án a 68,535 K-val egyidejűleg nem helyezte szintén bírói letétbe. Ennél azonban figyelembe vétetett az is, hogy a magyar korona vásárlóképességében beállott nagymérvű értékcsökkenés nem vezethető vissza ^kizárólag az alperes késedelmére, hanem annak oka elsősorban az általános gazdasági romlás, tehát az alperes terhére meg nem állapítható különös körülmények hiányában a pénz ériékének romlása nem róható a maga egészében az alperesre, hanem azt felperes is viselni tartozik és pedig annál is inkább, mert közismert dolog, hogy rendszerint a hitelező sem volt abban a helyzetben, hogy követelését még ha idején megkapta volna is, annak teljes értékben való fennmaradását megóvhatta volna. Mérlegelve az említett körülményeket, a kir. Kúria úgy találta, hogy a felperes valorizálására irányuló kérelmének csak 50% erejéig adható hely. Ami már most felperesnek azt az érvelését illeti, hogy a letétbe helyezett 08,535 K, miután alperes a szavalos és a felperes közt lefolytatott per befejezése után sem tett semmi lépést az iránt, hogy ez az összeg a felperes részére kiutaltassak, már ez okból is átértékelendő, a kir. Kúria súlytalannak ítélte. Ugyanis alperes a 68,535 K-I a vonatkozó letéti kérvény lanusítása szerint az előbb említett perre való hivatkozással avégből helyezte bírói letétbe, hogy a per sorsának eredményéhez képest a bíróilag jogosultnak elismerendő hitelező kielégítésére fordíttassák, vagyis alperes a bírói letétbe helyezéssel tartozását teljesíteni kívánta. " Már pedig az ilyen letétbe helyezés a lelevő félre nézve átlói kezdve, hogy az ellenfél a letételről értesült, visszavonhatatlanná válik ; afelől a íetevő többé nem rendelkezhetik ; következésképpen miután úgy felperes, mint pedig szavatos a letéti iratok szerint a letétbe helyezésről 1920 február 13-án, illetve 15-én értesíttettek, az alperesnek nem is állolt kötelességében, hogy a per eldőlte után a letét kiutalása iránt a bíróságnál eljárjon, hanem ez a pernyertes félnek, az adott esetben tehát a felperesnek lett volna kötelessége. Ha felperes ezt elmulasztotta, az ebből eredt kárt az alperesre át nem háríthatja.