Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. Szolgálati szerződés: közgazdasági rovatvezető szerkesztő felmondási időre vonatkozó jutalékigényei 16. Az általános magánjog szerint nem jár a jutalék a felmondási idő alatt, ha a munkaadó bizonyítja, hogy a munkavállaló új állásában annyi, vagy több jövedelmet élvezett, mint a felmondási időre járó, u. n. közgazdasági jutaléka kitett volna. (Kúria 1925 dec. 15. P. II. 4545/1925. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását marasztaló rendelkezésében feloldja. Indokok : Az alperes lapkiadó R.-T. a felperes közgazdasági rovatvezető szerkesztő állásál az 1923 szeptember hó 20-án postára adott B) alatti levéllel az 1923 október hó l-re felmondotta s egyúttal közölte, hogy a felmondás tekintetében az annak idején kötött szerződésükhöz tartja magát. A B) alatti felmondó levélben most érintett, 1920 december 1-én kelt C) alatti szerződés a felperes részére a felmondástól számított két évi felmondási időt biztosított, a felülvizsgálati kérelem szempontjából szóba jövő jutalékra nézve pedig akként intézkedett, hogy a felperest a lap közgazdasági szolgálataiból eredő összes jövedelemből 1S% illeti meg. Eldöntendő jogkérdés volt tehát, hogy a felmondási idő tartamára felperes erre a közgazdasági jutalékra igényt tarthat-e vagy sem. Meg nem támadott ítéleti tényállás az, hogy a felperes, a B) alatti felmondó levél kézbesítése (1923 szeptember 21) után a B) alatti levélben jelzett október hó l-ig terjedő időben az alperes R.-T. szerkesztői irodájába fe! nem járt, ott szolgálatot nem teljesített, de az is tény, hogy alperes felperest szolgálatának a felmondási idő tartama alatt, vafó folytatására egyáltalán fel nem hívta, sem felperesnek a tényleges szolgálatból való kimaradása miatt állását rögtön való hatállyal meg nem szüntette, de sőt amint az a F/a) és T/b) alatti levélből is kitűnik — a felmondás közlése után 1923 október havában — felperesnek a kétévi szerződési felmondási időre eső állandó javadalmazását (2.400,000 K-t) kiszolgáltatta. Alperesnek ezekből a szóló tényeiből a fellebbezési bíróság helyesen vonta meg azt a jogi következtetést, hogy felperesnek a C) alatti szerződésre kifejezetten utaló levele nem rögtön val6 hatállyal történt elbocsájtást, hanem rendes felmondást tartalmaz; hogy alperes a felmondást követő időben tanúsított magatartásával a felperes tényleges működésétől a felmondási idő tartama alatt eltekintett és hogy felperesnek az 1923 szeptember 21-től, október hó l-ig szolgálatra való nem jelentkezése tényéhez felperesre hátrányos következményeket megvonni nem szándékozott. De különösen abban a tényben, hogy alperes R.-T. a felperesnek felmondási időre járó kétévi fizetését, tehát állandó jellegű javadalmazását kiadta, eme cselekményével elismerte felperesnek azt az igényét is, hogy felperes egyéb törvényes feltételek fennforgása mellett a felmondási időrejáró egyéb illetményét s