Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hileljoyi Döntvénytár. térő időszakokban fizetendő szolgáltatások aránylagos felosztásáról az 1881 :XVII. tc. 67. és 190. §§-okkaI rendelkeznek: míg egyesülés esetére a KT. 208. §-ának szabályai irányadók. Ennek 1. p. szerint a beolvadó társaság vagyona mindaddig külön kezelendő, míg hitelezői kielégítve vagy biztosítva nem lettek. E rendelkezés nem azt jelenti, hogy az évi nyugdíjnak megfelelő tőkeösszeg a jogosultnak kifizetendő ; sőt ellenkezőleg a nyugdíj járandóság visszatérő időszakokban teljesítendő természetéből következik, hogy csupán e nyugdíjnak mindenkori esedékessége idejében való megfizetését kell biztosítani. A biztosítás módjának meghatározása bírói megítélés tárgya. Minthogy a felek előadásából nem vitás, hogy alperes az ország legtőkeerősebb pénzintézete, melynek teljesítőképességéhez kétség nem fér: a kir. Kúria az időszakonként fizetendő nyugdíjjárandóságok megfelelő biztosításának találta, ha azokért a beolvasztó alperes rt. elvállalt kötelezettségéhez képest saját vagyonával felelőssé tétetik. A KT. 208. §. 1. pontja tehát szintén nem tette indokolttá, hogy alperes átértékelt nyugdíjtőke kifizetésére köteleztessék. Minthogy pedig a nyugdíj tőkésített összegében való marasztalásra irányuló kérelemben az évi nyugdíj fizetésére kötelezés iránti kérelem, mint kisebb, bennfoglaltatok, — sőt felperesek felülvizsgálati kérelmükben szükség esetére alperesnek az évi nyugdíjban való marasztalást is kérték — és minthogy az évi nyugdíj felpereseket kétségkívül megilleti és azért a fent kifejtettek szerint alperes felelős: a fellebbezési bíróság elutasító ítéletének megváltoztatásával felpereseknek alperessel szemben évi nyugdíjra való igényét meg kellett állapítani. E nyugdíj összegének megállapításánál az 1926 :XYT. tc. 24. §-a értelmében a 14. §. korlátai között annak 4. és 5. §-a nyer alkalmazást. E szerint az átértékelendő nyugdíj korona öszszegének megállapításánál a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell számításba venni, amelyet nyugdíjba beszámítható illetmény címén a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottjai ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. Ennek megállapításánál azonban alkalmazni kell az A) alatti nyugdíjszabályzat 19. §-át, mely az évi nyugdíj legmagasabb összegét 4000 K-ban szabta meg, ami anynyit jelent, hogy az átértékelt nyugdíj sem haladhatja meg a 4000 aranykoronát; a nyugdíj szempontjából beszámítható szolgálati idő megállapításánál pedig a nyugdíjszabályzat 16. §-át; azonkívül eldöntendő, vájjon van-e helye a felperesek állal keresetbe vett nyugdíjpótlék figyelembe vételének, amire nézve a fellebbezési bíróság tényállást nem állapított meg.