Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hüeijogi Döntvénytár. hogy az eayviparhoz tartozó, fizetéssel egybekötött alkalmazást el nem vállal; amennyiben ilyen alkalmazást az elsőrendű alperes beleegyezése nélkül elvállalna, elsőrendű alperesnek a 3184 K évi többlet fizetésre vonatkozó kötelezettsége megszűnik. A felperes részére ekként megállapított nyugdíjat és többletet, összesen évi 8000 K-t a pénz értékromlása után az alperesek valorizálni hajlandók nem voltak ezért az 1923 június hó 1. napjától kezdve a felperes azt fel sem vette. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjon felül a 3184 K többlel fizetésre kötelezés a nyugdíjmegállapítással egyidejűleg azzal összefüggésben, ugyanazon okiratban történt, a többlet ugyanazon módon fizetendő, mint a nyugdíj; a felperes életében nincs időbelileg, csupán egy eddig még be nem következett bontó feltétellei korlátolva; tehát a 3184 K évi többlet nyilvánvalóan a 68 8% nyugdíjra jogosult és elsőrendű alperes alkalmazásában — beismerése szerint — a nyugdíjazás idején különleges megbízást teljesített felperes nyugdíjkiegészítésének és így azzal egy természetű, de a felperes negatív magatartásához kötött bontó feltétellel korlátozott járandóságnak tekintendő: a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a kölcsönös szerződési hűség szempontjából is, a 3184 K évi többlet valorizálásának mértéke és kezdő időpontja a nyugdíjhoz hasonlóan bírálandó el. Mindezeknek a körülményeknek méltatásával a kir. Kúria az A) alatti szerződés szerint az elsőrendű alperes által a leiperes javára, másodrendű alperes nyugdíjintézet terhére megállapított 4816 K évi nyugdíjnak és az elsőrendű alperes terhére évi többletként megállapított 3184 K-nak a fellebbezési bíróság által az 1925. évi január—áprilisi hónapokra, havonként 5.297,600 K-ra valorizálását a fentebb megjelölt irányelvek mellett megfelelőnek nem találta, ezért a kifejtettek szerint az első—másodrendű alpereseket egyetemlegesen terhelő havi nyugdíj összegét 3.600,000 koronára és a nyugdíjon felül többletként az elsőrendű alperes által fizetendő havi összeget 2.400,000 K-ra emelte fel, mert ezt az összeget találta mind a két fél viszonyaira figyelemmel, a kölcsönös érdekek kiegyenlítésére a fennforgó esetben alkalmasnak. A bírói gyakorlat szerint az átértékelt nyugdíj rendszerint csak a kereset beadásától számítva jár. Azonban e szabály nem alkalmazható akkor, ha a kereset korábbi beadásának elmulasztása nem a nyugdíjjogosult indokolatlan késedelmére, hanem a nyugdíjfizetésre kötelezettnek ténykedésére vezethető vissza. Az elsőrendű alperesnek ilyen ténykedése tekintetében felperes bizonyítást ajánlott fel, a keresethez levelezéseket csatolt, arra a perdöntő körülményié, hogy elsőrendű alperesnek kép-