Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

D2 Hileljogi Döntvénytár. létesíti. E fellételt a felperessel való vonatkozásban alperes hiúsította meg azzal, hogy felperes szolgálati viszonyát a nyugdíjintézet létesítése előtt felmondás útján megszüntette és ezzel reá nézve lehetetlenné tette, hogy a majdan létesítendő nyugdíjintézetbe tagul felvétessék. Bár a szolgálati viszony megszüntetése a munkaadó joga, mégsem lehet jogosnak tekinteni azt az eljárását, amellyé] e jogát felperes szerződésileg biztosított igényeinek elvesztésére vezető módon gyakorolta. Ha pedig a feltétel meghiúsulását valamely ügyletkötő félnek szándékos jogellenes ténye okozta: ennek a félnek a rovására a meghiúsulás dacára is ugyanazok a hatások állanak be, amelyek rendszerint a feltétel teljesüléséhez fűződnek. Minthogy azonban a nyugdíjintézet és szabályzat hiányában nem lehet a nyugdíjazási szerződés teljesítését követelni: ennélfogva felperesnek a nyugdíjigény szerződésszerű megteremtésének elmaradásáért kártérítéshez van igénye. Nyugdíjigény: a munkaadó által a nyugdíj intézeti nyugdíjon felül kötelezett összeg 67. valorizálásának mértéke és kezdő időpontja a nyugdíjjal azonosan bíráltatott el, mert azon az alapon, hoyy, noha ezen többlet ellenében az alkalmazott arra kötelezte magát, hogy a munkaadó szakmájában alkalmazást el nem vállal, ez a többlet ugyanazon módon fizetendőül köteleztetett, mint a nyugdíj. ^ p {{ 78g2 ^ indokok: A megállapított és irányadó tényállás szerint az elsőrendű alperes, a nála cégvezetőként alkalmazott felperest, 22 évi szolgálat után, saját kérelmére, az 1914 január 1. napjától kezdődőleg nyugdíjazta és a nyugdíjalapszabályok 45—16. §§. értelmében a törzsfizetés és a lakbérpótlék után 68 8% nyugdíjra jogosult felperessel — kinek legutóbb havi összjárandósága 1250 koronát tett ki — az 1913 június 1. napján kelt, az iratokhoz A) alatt csatolt szerződés szerint megállapodást létesítette, mely szerint felperes az 1914 január 1. napjától kezdve az elsőrendű alperes nyugdíjintézete terhére 4816 K évi nyugdíjat kap; ezenfelül 3184 K évi többletet fizet az elsőrendű alperes a maga terhére a felperesnek, mely összeg ugyanazon módon fizetendő, mint maga a nyugdíj. Ezen löbbletfizetés ellenében felperes kötelezte magát arra.