Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

70 Hiteljogi Döntvénytár. peres ezt nem bizonyította. Az nem vitás, hogy alperes a 300,000 K. biztosítási összeget 1922 szeptember 15-én vette fel és az ebből felperesnek kijáró 282,547 K-át a felperesnek 1923 febr. 23-án fizette ki. £= Aggályos, mert a szállítmányozó ellenkező kikötés híján a teljes érték erejéig köteles a tárgyakat biztosítani. Kárbiztosít ás. 65. A biztosító perbeli kijelentésének értelmezésével a kártérítés kötelezettsége elismertnek s ez alapon az általános magánjogi elévülési határidő mondatott ki alkalmazandónak. (Kúria 1924 ápr. 29. P. IV. 3322/1923. sz.) Indokok: Alperes előkészítő iratában a következő kijelentést tette: «A biztosítótársaság kártérítési kötelezettségét megállapította ; tekintettel azonban arra, hogy felperes azon törvényes és szerződéses kötelezettségének, hogy úgy az elveszett, mint a sértetlenül megérkezett podgyászok tartalmát és értékét igazolja, eleget nem tett, az ő hibájából Gzetést mindeddig nem teljesíthettünk. Ez a kijelentés helyes értelmezés szerint, egyebet nem jelenthet, mint azt, hogy alperes a kártérítési kötelezettségét elismeri, azonban nem fizethet, mert a követelés mennyisége még nem tisztáztatott. Felperes követelése ekként már nemcsak a biztosítási szerződésen, hanem az alperes részéről történt jogelismerésen is alapszik ; a jogalap tekintetében a kötelezett által elismert igény elévülése pedig nem a KT. 487. §-ában meghatározott egy év alatt, hanem csak az általános magánjog által megállapított elévülési határidő leteltével nyer befejezést; és ezt a jogszabályt sérti a fellebbezési bíróság döntése, amely a keresetet az eljárás szünetelése alatt bekövetkezett egy évi elévülés okából elutasította. Váltókövetelés valorizálása 66. a közös megegyezéssel elhalasztott lejárati naPra' (Kúria 1925 jún. 24. P. VII. 8/1925. sz.) Indokok: A kir. Kúria fenti számú feloldó végzésében, a fellebbezési bíróságra nézve is, a Pp. 543. §-ának harmadik bekezdése értelmében kötelezőjogi álláspontot csakis abban a tekintetben foglalt el, hogy a váltótörvény 37. §-ának második bekezdésében használt fizetési nap kifejezés alatt a váltó lejárati napja