Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. 09 ben az alperes arra kötelezte magát, hogy búzatartozását 1922 április hó 1. napjáig napiárban fogja megfizetni; a megállapodás szerint az alperesnek joga volt a felperesnek járó összeget előbb is megfizetni. Az alperes a tartozására a nem vitás tényállás szerint 1922 április hó 1. napja után a fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt fizetéseket teljesítette. Az okiratnak nyilvánvaló értelme az, hogy az alperes a búzakölcsönt készpénzben, a mindenkori fizetéskor jegyzett búzanapiárnak megfelelő összegben fogja megfizetni, következéskép az alperes által utóbb teljesített fizetésekkel a tartozás annyival csökkent, amennyi búzának a napiár alapulvétele melleit a fizetett összeg megfelelt. Helytelen következtetéssel mondta ki tehát a fellebbezési bíróság, hogy a felek az okirattal a búzatartozást a búzának 1922 április 1-i napiárán átszámított készpénztartozásra változtatták át s hogy az alperes által teljesített fizetések erre a készpénztartozásra történtek. Szállítmányozó szerződéses biztosítási kötelezettségének terjedelme. 64. A felperes megőrzés végett átadott bútorai a szállítmányozónál tűzvész következtében megsemmisültek. Kimondatott, hogy bár a szállítmányozó biztosítás kötelezettségével vette át azokat, csak az esetben felelne a tűzkárösszeget meghaladó értékért, ha a felperes bizonyította volna, hogy az ingók az átadáskor többet értek és a szállítmányozó ezt tudta. (Kúria 1925 ápr. 2. P. VII. 4227/1924. sz.) indokok: A felek között szerződéses megállapodás létesült arra nézve, miszerint alperes a neki megőrzés végett átadott felperes tulajdonát képező bútorokat tűz ellen biztosítani köteles. Nem volt azonban megállapodás a felek között a biztosítási összeg tekintetében. A biztosítási összegre vonatkozó megállapodás hiányában tehát az alperes amiatt, mert a felperesnek kevéssel a beraktározás után az ő raktárában kiütött tűzvész folytán megsemmisült ingóit csupán 300,000 K érték erejéig biztosította — kártérítési felelősségre anyagjogi szabály szerint csak az esetben volna vonható — ha felperes bizonyította volna, hogy az ő elégett bútorai az alperesnél történt beraktározáskor 300,000 K-nál többet értek és hogy erről az alperes tudott. A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint azonban fel-