Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)
Hileljogi Döntvénytár. 67 tőleg kárcsökkentési kötelességet, mert a vevő az általa előre kiűzetett vételár visszaszolgáltatása nélkül a vétel tárgyának fedezet útján való beszerzésére semmi körülmények között sem tekinthető kötelezettnek. Vétel : bérmozgalom jogi jelentősége, vevő vételár felemelést kötelessége. 62. /. Habár a bérmozgalom az árú szolgáltatására kötelezettre nézve nem bírt is a leküzdhetetlen sztrájk jellegével, őt a szállítási késedelem következménye alól mentesíti. — //. A vevő a gazdaságilag lehetetlenné vált szolgáltatást csak úgy követelhette volna, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás kiegyenlítettségének újabb megszűnése esetén ennek elhárítását a vételár újabb megfelelő felemelésével lehetővé tette volna. (Kúria 1925 márc. 12. P. VII. 4894/1924. sz.) Indokok: Az \/F.—S/F. alattiak tartalmából megállapítható az a körülmény azonban, hogy az 1922 április hó 20-án történt munkabérrendezést követő időben bekövetkezett munkássztrájk az alperesi üzemre ki nem terjedt s a sztrájk által nem érintett többi vállalatnál — s így az alperesnél is — 'a sztrájk csak annak akadályául jelentkezett, hogy 1922 május hó 26-áig új munkásokat fel nem vehettek; továbbá, hogy 1922 május hó 26. napjától, június hó 8ráig szakmunkásokkal hetenként csak négy munkanapon dolgoztathatott és hogy 1922 június hó 8. napjától a június hó 24-én kezdődött általános s teljes munkabeszüntetésig a munka egyáltalában semmi irányban sem volt korlátozva, nem cáfolja meg a nevezett tanúnak azt a vallomását, hogy az 1922 április hó 20. napján volt bérrendezést megelőzőleg bérharcok már április hó elején kezdődtek, mert köztapasztalat szerint a munkaadók ily irányú mozgalom nélkül a munkabéreket emelni rendszerint nem szokták s a bizonyos szakmában kitört sztrájkmozgalmak rendszerint kihatnak az összes szakmabeli üzemekre. Az, hogy az 1922 április hó 20-iki bérrendezés sem lehet kielégítő, sőt további bérmozgalomra szolgáltatott okot, nyilvánvaló az l/F. és 2/f. alattiakból, amelyek szerint már április hó 26-ikán három a illetve május hó 12-én már összesen négy üzemben sztrájk ütött ki, amelynek hatása, habár alperes munkásai kimondottan nem sztrájkoltak is, a bérharchoz fűződő anyagi érdekeltségükből és az e kérdésben a sztrájkoló munkásokkal való szolidaritásukból kifolyólag — a nevezett tanú vallomása szerint — olykép nyilvánult meg, hogy alperes ennek következményeként csak a legmegbízhatóbb munkásokkal, tehát csökkent létszámmal dolgozhatott. Ezért és mert alperes május hó 26. napjáig új munkásokat fel nem vehetett, ettől kezdve pedig június hó 8-áig hetenként csak négy munkanapon dolgoztathatott, továbbá, hogy a bérmozgalom egész ideje alatt a sztrájktól közvetlenül nem érintett üzemekben is a munkások oly magatartást tanúsítottak, amely május hó 26. napján a munka korlátozására és június hó 24. napján teljes munkáskizárásra vezetett: helyes következtelés útján állapította meg a felleb5*