Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

38 Hiteljogi Döntvénytúr. Filmjogi döntés. 38. /. Arra, hogy valaki az egész jövő időtartama alatt mozgófényképiizemének műsorába felvett filmeket stb. átadni köteles legyen, perelni előzetesen lehet. — //. Felperes nem panaszkodhatik amiatt, hogy megállapítás helyett marasztalást mondott ki a bíróság az alperes terhére. — Kényszerrel nem védekezhetik a szerződés megerőtlenítése végett az, aki azt mégis teljesítette s kártérítést is adott. (Kúria 1925 ápr. 23. P. II. 1301/1925. sz.) Indokok : Az a követelés, hogy alperes a saját engedélyének az egész jövő időtartama alatt a mozgófényképüzemének műsorába felvett filmeket, ezek műsorát és reklámanyagál a felperesnek mindenkor átadja s a felperes előadásait a saját üzemében vetítéssel és hirdető táblán állandóan szintén ingyenesen reklámozza : oly jövőbeli időszakos szolgáltatásra irányul, amely a Pp. 131. §-a értelmében előzetes érvényesítésnek a tárgya lehet, A pervita érdemi kérdésében pedig a fellebbezési bíróság ítéleti döntése szintén helyes. A felek között 1922 jún. 30-án kötött szerződésnek akár a felperestől magától kiindult, akár pedig az engedély kiadása körül eljárt hatósági közegek részéről történt befolyásoltatásból levezetni szándékolt kényszerre alapított megtámadását ugyanis az anyagi jog szabálya szerint egyaránt maga az a tényállás kizárja, hogy az alperes — eme megtámadásban mivel sem gátolva — a szerződést az 1922. évben közvetlen teljesítéssel betöltötte, az 1923. évben pedig kártérítéssel surrogálta. Azt a kérdést megfontolni pedig, vájjon a szóbanforgó szerződéssel a két peres fél üzeme között megalkotott, kapcsolat az alperes vállalata erkölcsi és anyagi érdekeinek nem jelentette-e az alperes részéről méltányosan el nem vállalható mértékű felháborodását: tisztán az alperesnek a saját belátásától függött és alperesnek e körül netalán elkövetett számvetési hibája még legkevésbé sem minősíti magát az ügyletet erkölcstelennek és ezen az alapon érvénytelennek. Kiemelésével tehát még annak: hogy az egyik ítéleti rendelkezésnek (a film átbocsátásának) a filmkölcsönző vállalat joga szempontjából esetekként netalán bekövetkezhető végrehajthatatlansága nem a marasztalás jogszerűségének a kérdésébe vág; és hogy másrészt felperesre semmiesetre sem jelenthet sérelmet,