Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hitcljogi Döntvénytár. 39 ha a fellebbezési bíróság alperes jövendőbeli kötelezettségét nem puszta megállapítási kijelentéssel, hanem teljesítésben marasztaló rendelkezéssel határozta meg: a kir. Kúria alperest, a minden irányban alaptalan.felülvizsgálati kérelmével elutasította. Vasút felelőssége lopásból eredő hiányért, az erre visszatérítendő fuvardíj és a kártérítés pénzneme. 39. /. Vasút felel a nyitott kocsin való fuvarozás közben elkövetett, nem is feltűnő lopásokból eredő hiányért. — //. Az elveszett árúra eső fuvardíj ugyanazon pénznemben térítendő vissza, amelyben a feladó azt fizette. — ///. A kártérítés pénznemére a teljesítés helyén érvényes jogszabály alkalmazandó. (Kúria 1925 febr. 10. P. VII. 4218/1924. sz.) Indokok: A tényállás szerint az 1922 január 21. és 22. napján Korompa (Csehszlovákia) állomáson Ózdra (Magyarország) feladott, nyitott vasúti kocsikban fuvarozott 11 waggon kereseti kokszszállítmány a Csehszlovák vasúti vonalon elkövetett lopásokból eredő, a W/a—W/h) alatt csatolt tényáiladéki jegyzőkönyvekben részletezett 24.(i4G kg hiánnyal érkezett meg Hidasnémeti határállomásra. A fellebbezési bíróság azzal, hogy e hiány tekintetében az alperes kártérítési felelősségét a N. E. 27., 30., 34. cikkei értelmében megállapította, nem sértett jogszabályt, mert az árúnak a fuvarozás tartama alatt lopás folytán bekövetkezett elveszése az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében nem sorolható a nyitott kocsin való fuvarozással járó veszélyek közé, még akkor sem, ha a lopások apránként követtetnek el és ha az ekként előállott hiány nem feltűnő is: súlytalan tehát az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság helytelenül minősítette a kereseti árúszállítmánynál az egyes waggonokban az A) alatti jegyzék tartalma szerint mutatkozó súlyhiányt feltűnő nagynak. A N. E. 34. cikke értelmében a vasút a nyújtandó kártérítés keretében visszatéríteni tartozik az elveszelt árúért kifizetett fuvardíjat. Pénzbeli követelések tekintetében a visszatérítés fogalmából folyik az, hogy a visszatérítésre kötelezett fél a visszatérítés tárgyát ugyanabban a pénznemben köteles a másik félnek kiadni, amelyben azt attól megkapta. Minthogy pedig a tényállás szerint a felperes az elveszett árúmennyiségre eső fuvardíj fejében a feladáskor 1850 91 effektív cseh korona összeget fizetett az árút fuvarozás végett átvevő cseh-