Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. 33 A kereset, amelyet felperes az alperes ellen nyugdíj, majd pedig az alsóbíróságok által megengedhetőnek talált, itt tehát a perjogi helyén valóság tekintetéből már nem vitatható (Pp. 188. §.) megmásítással kártérítés iránt indított: az ellene foganatba vett emez elbocsátás jogszerűségén fordul meg. Már pedig ez a mondott tényállás mellett nem lehet kétséges. Ez a tényállás ugyanis azt mutatja, hogy felperes az alperes egy másik alkalmazottjának oly vagyonkezelési hűtelenséget, amely iránt lehetetlen volt gyanújának nem támadnia, az alperes előtt a magatartásával fedezte. Felperes részéről tehát ez a ténykedés a szolgálati kötelességnek az 1914 : XVII. tc. 33. $-ának 8. pontjába ütköző súlyos megsértése volt, amelynek büntetéséül ugyanazon tc. 34. §-a a szolgálatból való elbocsátást foganatba vehetőnek rendeli. Ezt a büntetést, szolgálati szatályzat és ezzel szervezett fegyelmi bíróságok (ugyanazon tc. 35. & köv. §§.) hiányában más mint az alperes ügyeit tényleg vezető igazgatóság nem is alkalmazhatta ; a fentiek szerint alperes mulasztásából eredt annak a ténynek pedig, hogy felperes az ellene támadt panasszal szemközt a szervezett tegyelmi bíróságban és fegyelmi eljárásban adódó jogi oltalomnak a híjával maradt, nem az igazgatóság intézkedésének egyáltalában való érvénytelensége, hanem csak az lehet a következménye, hogy alperes az intézkedését jogszerűnek igazoló tényállást a törvénynek a rendes útján, amelyhez a felperes a kérdéses tc. 55. §-a alapján folyamodott, közvetlenül bírói megállapítás alá tartozik bocsátani. Ezt azonban kielégítően megtette. Mindennek a következménye tehát a törlést az utóbb idézett törvényszakasz alapján szabályellenesnek kimutatni kívánó keresetnek az elutasítása. És pedig ez a következménye azzal a ténnyel szemben is, hogy alperes utóbb két esztendő múlva, a per folyama alatt felperest az állásától, az illetményei 50%-ának beszüntetése mellett felfüggesztette és ellene a fegyelmi eljárást megindította. Alperesnek ez az intézkedése ugyanis teljességgel érvénytelen volt, Az állásából elbocsátott alkalmazottat az állásától utólag felfüggeszteni és fegyelmi eljárás alá vonni magában véve jogi lehetetlenség ; s ez a lehelellenség alperes jogviszonyra nézve kétszeresen fennállott annál fogva, hogy alperesnek a felfüggesztés és fegyelmi eljárás alá vonás alapjául szolgálható szabályzata még akkor sem volt. Nem jelent továbbá ez a tény az alperes részéről felperes javára a korábbi elbocsátást hatályon kívül helyező jogelismerést sem ; mert erre a ténykedésre alperest csak azzal az eshetőséggel számolni kívánó védekezési célzat vezette, hogy a perbíróság — mint a fellebbezési bíróság csakugyan tette — a rögtöni elbocsátást az 1914 : XVII. tc, 5(3. §-a ellen elkövetett mulasztás okából érvénytelennek találja ítélni. Hiteljogi Döntvénytár. XVIII. 3